Ha bármi fenyegetni kezdi az identitásunkat, nem csak szorongást, hanem bénító félelmet is fogunk érezni. Ha identitásunkat mások hibájából veszítjük el, nem csak haragosak leszünk, hanem úrrá lesz rajtunk a keserûség. Ha identitásunk elvesztése a magunk hibájából történik, életünk végéig utálni fogjuk magunkat, de legalábbis szívből megvetni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nem merünk emlékezni, múltunkat felvállalni, habozunk szembesülni azzal, ami bánt, sért, megaláz, akkor végünk. Vagyis inkább: nem válhatunk azzá, akinek születtünk. Hamis képmás leszünk csupán. Valami sekélység. Eláruljuk magunkat. Jón Kalman Stefánsson
2. A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserûség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink. Daniel Gottlieb
3. Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.
4. Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi. Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi vagy valami miatt elveszítheted őt. Minden szorongás valójában a veszteségekről szól.
5. Nagyrészt azok vagyunk, amit teszünk, és az identitásunk szorosan összefügg azzal, amire összpontosítunk, beleértve a karrierünket, a kapcsolatainkat, a projektjeinket és a hobbijainkat. Amikor ezek közül bármelyikből kilépünk, akkor szembesülnünk kell azzal az érzéssel, hogy identitásunk egy részét is feladjuk. És ez sok fájdalommal jár. Annie Duke
6. Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.
7. Undorodásaink tesznek egyedivé; szomorúságunkról kapjuk a nevünket; veszteségeink tesznek énünk birtokosaivá. Csak kudarcaink összege révén vagyunk önmagunk. Emil M. Cioran
8. A keserûség nem más, mint az elfojtott harag, amelyet hosszú időn keresztül magunkba zártunk, mígnem egész érzésvilágunkat és szemléletmódunkat meghatározza. Miközben vég nélkül járatjuk múltbéli sérelmeink lemezét, újból átéljük a fájdalmat és a haragot, mígnem állandósul bennünk a vágy, hogy elégtételt vegyünk mindezekért. Az újrajáratott lemez barázdái mélyen bevésődnek a tudatunkba. Negatív indulatunk idővel keserûséggé csontosodik, és gyûlölettel emlegetjük házastársunkat, aki tönkretette az életünket. Nem vesszük észre, hogy valójában mi választottuk állandó társunknak a haragot, amely így módon egész életünket megfertőzte. Gary Chapman
9. A történelem már egészen felületes áttekintése bizonyítja, hogy bennünk, emberekben, megvan az elszomorító hajlam, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a tévedéseket. Félünk az idegenektől, és általában mindenkitől, aki más, mint mi. Amikor megijedünk, ütni-vágni kezdünk magunk körül. Gombnyomásra hozhatók mûködésbe különféle szenvedélyeink. Carl Sagan
10. Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Összes fájó, kedvezőtlen, nemegyszer undorító tulajdonságunkkal együtt. Popper Péter