Ugrás a tartalomra
Ha nem nőne fa, nem lenne árnyék sem, és mennyivel becsületesebb volna a társadalom, mennyivel életképesebb a papság (...), ha a címkórság és a világiasság állandó csalétkei nem kísértenék, és folyvást nem csalogatnák tévútra.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az egyháznak igaza lenne, minden kolostor a boldogság, a béke és az igazság kertje lenne, de milyenek a valóságban? Nem talál még egy helyet a földön, ahol úgy virágozna a boldogtalanság, az ellenségeskedés és a hazugság, mint egy kolostorban.
-
Ha akad egypár pap, aki rosszat cselekszik, tüstént ezer újság terem, hogy fölverje a port e szerencsétlenek körül, és "szégyen-gyalázat"-ot kiabáljon feléjük, ugyanakkor pedig - bár a sajtó mindig készen áll, hogy kiközösítésért kiáltson, és dörögjön ezek ellen a megtévedt vétkező papok ellen - vajmi kevéssé ad számot arról a sok jótét lélekről, a becsületes emberek tízezreiről, akik keresztényi életet élnek, akik nagylelkûen segítik az ínségeseket, akik szigorúan önmegtartóztatóak, és élnek-halnak hivatásukért, anélkül, hogy ezt valaha egyetlen újságcikkecske is kiteregetné.
William Makepeace Thackeray
-
A világ sokkal elviselhetőbb volna, (...) ha megtagadnánk, hogy szóba álljunk azokkal, akik vétettek a helyes magatartás szabályai ellen. Akkor megtanulnák, hogy az aljasság nem fizetődik ki, mert a társadalom kiveti magából a becstelen embert.
Ruth Rendell
-
Nem élhetek szellemi munka nélkül. Mi egyebet is tegyek? Hát álljak talán az ablakban? A világ képe nagyon is borzalmas, elszomorító és hívságos! Nézze csak, hogy ereszkedik lefelé az a sárga köd, és hogy telepszik még a fekete házakon! Milyen reménytelen, nyomorult és hétköznapi minden! Mi haszna van az embernek tehetségéből (...), ha nem nyílik számára tér az érvényesülésre? A gazság mindennapi dolog, a lét mindennapi dolog, s csak a mindennapi tehetségnek akad dolga állandóan.
Arthur Conan Doyle
-
A nemesember, ha tönkrement, a királyi gondviselés napsugarára számított, mint ahogy később a "történelmi osztályok" az államnál vagy a vármegyénél kerestek elhelyezkedést, ha elfutott alóluk a föld és a vagyon. Ha pedig annyira süllyedtek, hogy abba a mélységbe már nem hatolhatott le a királyi tekintet, akkor jött a szélhámosság, a rang látszatával való visszaélés, a férfi hamiskártyás vagy selyemfiú lett, a nő kiárusította magát - de dolgozni nem dolgozott, mert ezzel megsértette volna a dolgok örök rendjét, amely a munkát a polgárság és a parasztság osztályrészéül jelölte ki. Ez a felfogás nehezen egyeztethető össze a mi világképünkkel, pedig fonáksága éppen abból következik, ami oly nagyszerû és szép a régi világban: hogy minden öröktől kiszabott helyén áll és mozog, mint a csillagok. Az ember ebben a világban nem választhatja tetszése szerint életformáját, mert születése véglegesen kijelöli azt és aki saját életformájából kiesik, nem cserélhet életformát, hanem a semmibe zuhan.
Szerb Antal
-
Hogyan lehet az ember boldog (...) e nyomorúságtól terhes világban? Minden falragaszon, minden utcasarkon a Halál leselkedik, vagy még annál is rosszabb - a zsarnokság, a durvaság, a kínvallatás; a civilizáció halála, a szabadság vége. Mi valamennyien (...) csak egy falevél alá bújunk, amely nyomban lehull.
Virginia Woolf
-
Az emberiség, az igazság és a haladás szempontjából káros dolgok közül az egyház a legkárosabb. Hogy is lehetne ez másképp? Nem az egyház gondoskodik talán a fiatal nemzedékek, mindenekelőtt a nők megrontásáról? Nem az egyház teszi tönkre a logikus gondolkodást és a tudományt dogmáival, hazugságaival, ostobaságaival, gyalázkodásával? Nem az egyház támadja-e az ember méltóságát azzal, hogy elferdíti benne a jogok és az igazság fogalmát? Nem tetemként adja-e vissza azt, ami élő, nem veszejti-e el a szabadságot, nem az egyház prédikálja-e a tömegek örökös szolgaságát néhány zsarnok és kizsákmányoló kedvéért? Nem az egyház, ez a hajthatatlan egyház próbálja-e állandósítani a sötétség, a tudatlanság, a szegénység és a bûn uralmát? És ha századunk haladása nem csalóka álom, akkor el kell söpörnie az egyházat.
Mikhail Aleksandrovich Bakunin
-
Minél sötétebb felhők takarnák el (...) ezen igazság fényét, annál fényesebbek lesznek az én hûséges gondolataim, melyek túlragyogják és elhomályosítják az ő sötét szándékait.
-
Dekorációba és dicséretbe bele lehet fásulni, félelembe és fenyegetésbe nem, az egyik annál hatástalanabb, minél gyakoribb, a másik annál rémesebb.
Bor Ambrus
-
Ama szenteskedő világnézet, mely szerint e földi lét nem volna egyéb a lélek silány és nyomorteljes börtönénél; a test haszontalan lom, mely földhez bilincselőleg nehezedik a szellem ég felé törekvő szárnyaira; s hogy a test és lélek ezen mesalliance-át a halál angyala bontja fel végre, mikor is a lélek lerázván a mulandó és romlékony porrészeket, elnyeri az örökélet koronáját... ezen nézet, mondom, felette rosz hirbe hozta az anyagot, valóságos páriává aljasitotta a testet. (...) A természettudomány, végig kisérvén az anyagot ezer meg ezer rejtett útain, figyelmezvén azon szereplésre, melyet a természet háztartásában elvégez, más világításban láttatja azt, másképen ítél az anyag és erő, test és lélek közt létező viszonyról, mely itélet ugy hangzik: hogy az anyag nem alábbvaló a szellemnél, de vele mindenesetre egyenjogú.
Mentovich Ferenc