Ha nem nőne fa, nem lenne árnyék sem, és mennyivel becsületesebb volna a társadalom, mennyivel életképesebb a papság (...), ha a címkórság és a világiasság állandó csalétkei nem kísértenék, és folyvást nem csalogatnák tévútra.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az egyháznak igaza lenne, minden kolostor a boldogság, a béke és az igazság kertje lenne, de milyenek a valóságban? Nem talál még egy helyet a földön, ahol úgy virágozna a boldogtalanság, az ellenségeskedés és a hazugság, mint egy kolostorban.
2. Ha akad egypár pap, aki rosszat cselekszik, tüstént ezer újság terem, hogy fölverje a port e szerencsétlenek körül, és "szégyen-gyalázat"-ot kiabáljon feléjük, ugyanakkor pedig - bár a sajtó mindig készen áll, hogy kiközösítésért kiáltson, és dörögjön ezek ellen a megtévedt vétkező papok ellen - vajmi kevéssé ad számot arról a sok jótét lélekről, a becsületes emberek tízezreiről, akik keresztényi életet élnek, akik nagylelkûen segítik az ínségeseket, akik szigorúan önmegtartóztatóak, és élnek-halnak hivatásukért, anélkül, hogy ezt valaha egyetlen újságcikkecske is kiteregetné. William Makepeace Thackeray
3. A világ sokkal elviselhetőbb volna, (...) ha megtagadnánk, hogy szóba álljunk azokkal, akik vétettek a helyes magatartás szabályai ellen. Akkor megtanulnák, hogy az aljasság nem fizetődik ki, mert a társadalom kiveti magából a becstelen embert. Ruth Rendell
4. Nem élhetek szellemi munka nélkül. Mi egyebet is tegyek? Hát álljak talán az ablakban? A világ képe nagyon is borzalmas, elszomorító és hívságos! Nézze csak, hogy ereszkedik lefelé az a sárga köd, és hogy telepszik még a fekete házakon! Milyen reménytelen, nyomorult és hétköznapi minden! Mi haszna van az embernek tehetségéből (...), ha nem nyílik számára tér az érvényesülésre? A gazság mindennapi dolog, a lét mindennapi dolog, s csak a mindennapi tehetségnek akad dolga állandóan. Arthur Conan Doyle
5. A nemesember, ha tönkrement, a királyi gondviselés napsugarára számított, mint ahogy később a "történelmi osztályok" az államnál vagy a vármegyénél kerestek elhelyezkedést, ha elfutott alóluk a föld és a vagyon. Ha pedig annyira süllyedtek, hogy abba a mélységbe már nem hatolhatott le a királyi tekintet, akkor jött a szélhámosság, a rang látszatával való visszaélés, a férfi hamiskártyás vagy selyemfiú lett, a nő kiárusította magát - de dolgozni nem dolgozott, mert ezzel megsértette volna a dolgok örök rendjét, amely a munkát a polgárság és a parasztság osztályrészéül jelölte ki. Ez a felfogás nehezen egyeztethető össze a mi világképünkkel, pedig fonáksága éppen abból következik, ami oly nagyszerû és szép a régi világban: hogy minden öröktől kiszabott helyén áll és mozog, mint a csillagok. Az ember ebben a világban nem választhatja tetszése szerint életformáját, mert születése véglegesen kijelöli azt és aki saját életformájából kiesik, nem cserélhet életformát, hanem a semmibe zuhan. Szerb Antal
6. Hogyan lehet az ember boldog (...) e nyomorúságtól terhes világban? Minden falragaszon, minden utcasarkon a Halál leselkedik, vagy még annál is rosszabb - a zsarnokság, a durvaság, a kínvallatás; a civilizáció halála, a szabadság vége. Mi valamennyien (...) csak egy falevél alá bújunk, amely nyomban lehull. Virginia Woolf
7. Az emberiség, az igazság és a haladás szempontjából káros dolgok közül az egyház a legkárosabb. Hogy is lehetne ez másképp? Nem az egyház gondoskodik talán a fiatal nemzedékek, mindenekelőtt a nők megrontásáról? Nem az egyház teszi tönkre a logikus gondolkodást és a tudományt dogmáival, hazugságaival, ostobaságaival, gyalázkodásával? Nem az egyház támadja-e az ember méltóságát azzal, hogy elferdíti benne a jogok és az igazság fogalmát? Nem tetemként adja-e vissza azt, ami élő, nem veszejti-e el a szabadságot, nem az egyház prédikálja-e a tömegek örökös szolgaságát néhány zsarnok és kizsákmányoló kedvéért? Nem az egyház, ez a hajthatatlan egyház próbálja-e állandósítani a sötétség, a tudatlanság, a szegénység és a bûn uralmát? És ha századunk haladása nem csalóka álom, akkor el kell söpörnie az egyházat. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
8. Minél sötétebb felhők takarnák el (...) ezen igazság fényét, annál fényesebbek lesznek az én hûséges gondolataim, melyek túlragyogják és elhomályosítják az ő sötét szándékait.
9. Dekorációba és dicséretbe bele lehet fásulni, félelembe és fenyegetésbe nem, az egyik annál hatástalanabb, minél gyakoribb, a másik annál rémesebb. Bor Ambrus
10. Ama szenteskedő világnézet, mely szerint e földi lét nem volna egyéb a lélek silány és nyomorteljes börtönénél; a test haszontalan lom, mely földhez bilincselőleg nehezedik a szellem ég felé törekvő szárnyaira; s hogy a test és lélek ezen mesalliance-át a halál angyala bontja fel végre, mikor is a lélek lerázván a mulandó és romlékony porrészeket, elnyeri az örökélet koronáját... ezen nézet, mondom, felette rosz hirbe hozta az anyagot, valóságos páriává aljasitotta a testet. (...) A természettudomány, végig kisérvén az anyagot ezer meg ezer rejtett útain, figyelmezvén azon szereplésre, melyet a természet háztartásában elvégez, más világításban láttatja azt, másképen ítél az anyag és erő, test és lélek közt létező viszonyról, mely itélet ugy hangzik: hogy az anyag nem alábbvaló a szellemnél, de vele mindenesetre egyenjogú. Mentovich Ferenc