Ha szerelemről van szó, mindig sötétben tapogatózunk, és néha el kell futni, hogy a világosba érjünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a fényt keresve meg kell érintenünk a sötétséget.
2. A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő. Paulo Coelho
3. Valamennyien magányosak vagyunk, és azért tapogatózunk a sötétben, hogy megragadjuk valakinek a kezét. Bernard Cornwell
4. Időnk nagy részében csak a sötétben tapogatózunk, majd hirtelen megvilágosodunk, és akkor elkezdünk bûnbakot keresni.
5. Jót akarunk, jót akarunk egymásnak és meg is próbáljuk, hogy így legyen, de bennünk van a sötétség, és állandóan harcolnunk kell ellene. Dean Ray Koontz
6. Amikor a sötétségen kell áthatolnunk, mindig az apró, egészen apró dolgok világítanak nekünk. Shahed Yousaf
7. A szerelem sugárzó dolog, de sötét árnyékokat is borít ránk.
8. Valahonnan idejövünk, és aztán elmegyünk valahova. És hogy honnan jövünk, és hova megyünk, az mindig titok. Ez a titok mindig önmagában rejlik, és mások számára megoldhatatlan. Wass Albert
9. Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet. Gárdonyi Géza
10. A magunkfajta emberek nem esnek szerelembe; mi mély és koromsötét helyekre zuhanunk. A szerelem az, ahova felmászunk, lépésről lépésre. Hátrahagyjuk magunkat, feljebb és feljebb emelkedünk önmagunknál, és fohászkodunk, hogy bírjuk erővel.