Ha szeret, akkor bizonyosan kedvesek lesznek soraim, akármilyen pongyolák is, mint ahogy kedvesek nekem a magáéi egész pongyolaságukban, sokkal kedvesebbek, mintha gonddal volnának írva: mert akkor látnám, hogy az irály mesterkélt, mûvészi, átgondolt - míg így úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből: meg nem hamisítva az irály mesterkéltsége által.

Kapcsolódó idézetek

1. Különös dolgok ezek a levelek, borítékba csomagolt sorok, amelyek hol szerelmet ecsetelnek, sóvárgásról sírnak, hol vigasztalnak, hol bátorítanak, csakúgy, mint a kimondott szó... De a papírra vetve valahogy még nagyobb erővel felruházva. Hogy ez az erő abban rejlik-e, hogy a címzett újra és újra elolvashatja a sorokat, ezáltal a legkisebb rezdüléseket is magába szívva, vagy abban, hogy az író sokkal inkább átgondolja a mondandóját, mintha csak élő szóban, hadarva vetné oda, nehéz lenne eldönteni.
2. Gőgös vagyok, mert szeretlek, s alázatos, mert szeretlek. Könyörtelen, mert szeretlek, s irgalmas, mert szeretlek.
3. A szeretetet kimutatni mindig olyan őszinte dolog. A szavak ezzel szemben gyakran elcsépeltek, és csak azért mondja ki őket az ember, mert tudja, ezt várják tőle. Szeretlek. Millióan koptatják el ezt a szót. Hát hogy is fejezhetné ki, amit (...) érzek? Azt akartam, inkább ízlelje meg, milyen érzés vele lenni: a kényelem, a könnyedség és a csodálat sajátos keverékét, amiből az első pillanattól fogva csak egyre többet és többet kíván az ember. Jodi Lynn Picoult
4. Ki tudja, miért szép egy levél? Mert zöld? Vagy mivel a formája ilyen, az erezete így fut, úgy fut? Vagy miért szép a fecske, és miért a sirály röpte? (...) Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni. De nem is kell, hisz épp az adja hamvukat, ízüket, varázsukat, hogy nincsen szó rájuk. A rajzzal is úgy vagyunk, ahogy a virággal, madárral. Nincs rá szavunk, de érezzük, tudjuk, hogy szép. Talán attól is, hogy aki látja: szeretni tudja. Nincs más vágyam, s voltaképpen minden munkámat azért csinálom, hogy szeressék. Hogy szeressenek. Reich Károly
5. A szerelmes ember (...) tekintetének tükrében önmagát vonzónak, elragadónak, okosnak, mulatságosnak, szellemesnek, ellenállhatatlannak látja - szóval olyannak, akit szeretnek. Ez a legcsodálatosabb érzés.
6. Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd, S goromba zsarnok, hogyha közelít. William Shakespeare
7. Minden vers, mit egykor írtál, szép szerelmes sorok égnek, parázslanak, visszatérnek. Nekem szólnak, neki szólnak? Oly mindegy már! Veszem bóknak, mint a méhet a virágok, vagy mint késő éji álmot úgy fogadom, s amíg élek, szép csendesen a szívemen elringatom. Juhász Magda
8. Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e, ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük ez az érzelem. Szilvási Lajos
9. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
10. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.