Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazi társunk előtt nincsenek titkaink, mert beengedjük magunkba, és ő is minket. (...) Szeretni igazán ugyanis csak akkor szeretünk valakit, ha a hibáival együtt szeretjük. Müller Péter
2. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
3. Nem kell a tökéletesség látszatát keltenünk ahhoz, hogy fontosnak tûnjünk mások szemében. Az emberek semmivel sem fogják kevesebbre becsülni azt, aki beismeri saját gyengeségeit. Ellenkezőleg, aki magát különbnek mutatja, csak elidegeníti magától embertársait. Gary Chapman
4. Minek kutakodni egy szeretett ember titkai után? Hiszen talán éppen azért szeretjük, amit rejtve tart előttünk. Nem fontosabb-e, ami hozzáköt, mint amiről azt hisszük, hogy takargatja előttünk? Mohamed Mbougar Sarr
5. Ha szeretünk valakit, azt az embert a hibáival együtt szeressük. Meg kell tudni bocsátani.
6. Még ha valaki nem tökéletes, sem nem különösebben jó, akkor se vehetjük semmibe a szerelmet, amit érez. A szerelem mindig szerelem, és önmagában jó, még akkor is, ha az, aki szerelmes, tele van hibával.
7. Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
8. Eltitkolunk ezt-azt a szerelmünk elől, mert a legjobb énünket akarjuk megmutatni neki, de azért is, mert ha igaz szerelemről van szó, azt szeretnénk, ha a másik kérdések nélkül is megértene mindent. Egy igazi kapcsolatban, abban a fajtában, amelyik kitart korokon át, szavak nélkül is értik egymást. Cassandra Clare
9. Néha a szerelem teljességgel érthetetlen. De nem baj. Sokkal jobb szeretni és szeretve lenni, mint azzal kínlódni, hogy megfejtsük ezt az érzelmet.
10. Ha hiába remélünk, Nemcsak megcsalt szivünk - szenved a büszkeségünk, És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát, Ha nem is sikerül, színleljük legalább, Különben pipogyák s gyávák vagyunk - olyan nagy Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy. Moliére