Ha te álmodozva Vársz vélem itt, amíg a port a szél Föl nem lobbantja... akkor a babér Homlokodon, Szerelmem, meg nem óvja Fürteidet a sistergő parázs Marásától. Lépj arrább! Menj! Vigyázz!

Kapcsolódó idézetek

1. Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled. Egyedül meddig bírom még? Minden nap várom, hova sodor a szél, De úgysem hiszem el, Hogy igazán itt felejtettél. Amíg jót ígérsz, Te jót remélsz, Hát lépj ki álmomból, Ahol régen élsz!
2. Bárhol jársz, bármerre mész, vigyázzon rád a szél, Szíved álmodja még, hogy hol van a helyed.
3. Elszenderült a domboldal tövén. Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd! Ha most kívánnád, érintése métely. Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz. Karafiáth Orsolya
4. Pár szerelmi képzet is így ér néha véget: ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod. Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne, hát pár ostoba álmot a fának nekivágok, és leások mélyre, az érzet fenekére. Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
5. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
6. A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény. Consuelo de Saint-Exupéry
7. Lágy vagy és idegen, Hozzám repülsz a széllel, Álom terem a szemeden, Ha mellettem alszol el. Ákos
8. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
9. Jönnék én, ha te lennél Az, kit nékem fújt a szél, Inkább itt megvárom, Míg a kezed táncra kér, És e tánchoz hû legyél, És én veled járom!
10. Merengve várok, mindhiába... Ölelni készen, csókra vágyva, Szomjas szívvel itt kell epednem... Nem jön; nem jön az én szerelmem, Hogy szép fejét ölembe hajtsa, Míg csókra vágy és szomjaz ajka, Hogy üdvünktől a bûvös éjjel Megreszkessen szerelmi kéjjel S az erdő fojtó illatárja, Míg lágy szellőkön messze szállna, Mint egy csapongó, égi mámor Susogna üdvről, boldogságról Leroskadva egy rózsakerten... Ady Endre