Ha túl erősen koncentrálunk egy nehéz problémára, akkor belepottyanhatunk egy mentális gödörbe. Gondolkodásunk beszûkül, és hiába küszködünk azon, hogy új ötletekkel rukkoljunk elő. De ha egy ideig pihentetjük a problémát - és "alszunk rá egyet" -, akkor gyakran új nézőpontból és kreatívabban tudunk rá tekinteni.

Kapcsolódó idézetek

1. A figyelem az elme egy szûk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szûkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel. Daniel Goleman
2. Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál. Ez az elmélet, ezt kell gyakorolni. Steve Jobs
3. Ha csak csendben ülünk és befelé figyelünk, észlelhetjük, hogy a fejünkben gondolatok cikáznak ide-oda. Meditálás közben lehetőségünk van megfigyelni ezeknek a gondolatoknak a tartalmát, és ezek befolyását az érzéseinkre, az érzelmeinkre és a testi reakcióinkra.
4. Mindegyikünk küzd azzal a problémával, hogy két agyféltekéje mûködését megfelelően összehangolja. Ám amikor ennek következtében egy agyrész funkciói részben kikapcsolódnak, az akár a nagyfokú kreativitás alapja is lehet.
5. Barátkozz meg a gondolattal, hogy egyszer kivételesen megpróbálsz improduktív lenni. Ha egy ideig nem csinálsz semmit, ez nem időpocsékolás: ha engedélyezel magadnak egy kis lazulást, sokkal jobban tudsz utána összpontosítani, és sokkal eredményesebb lesz a munkád.
6. Képzeljük el, hogy elménk egy palack tiszta víz, és az alján homok van. Amikor elménket felzaklatják a gondolatok vagy az érzelmek, az olyan, mintha felráztuk volna az üveget: a homok felkavarodik, a víz zavarossá válik. Ám ha nyugodtan tartjuk a palackot a kezünkben, a homok leülepedik, ahogy a gondolataink is lecsillapodnak, ha egyszerûen csak figyeljük őket, és nem kezdünk el azonnal reagálni rájuk. Mint említettem: érzelmi problémákból gondolkodással nem fogjuk megtalálni a kivezető utat. Csak mélyebbre ássuk magunkat, ha megpróbáljuk kideríteni, miért érezzük, amit érzünk. Olyan ez, mint a hínár: minél inkább vergődünk, annál jobban belegabalyodunk. El kell fogadnunk, hogy a gondolatoknak nem tudunk gátat vetni, a történéseknek azonban igen. Ruby Wax
7. Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába, minél elfoglaltabbá válunk, és minél többet tanulunk és olvasunk, annál távolabb sodródunk a filozófiától. Felvesszük a napi rutin ritmusát. Pénzt keresünk, kiéljük kreatív indíttatásainkat, sürgölődünk és feloldódunk az életben. Ránézésre minden a lehető legjobban alakul. De közben mégis eltávolodunk a filozófiától. Elhanyagoljuk a bölcseletet, ami már önmagában is probléma - a stressz nyomása egyre nő, elménkre köd borul, és megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról. Ryan Holiday
8. Néha a korlátok indítják be a gondolatokat. Ha rengeteg pénzed van, hátradőlhetsz, és minden problémát megpróbálhatsz pénzzel megoldani. Nem kell törni a fejedet. Ezzel szemben, ha megszorításokkal kell szembenézned, néha nagyon olcsó és ötletteli megoldásokra akadhatsz. David Lynch
9. Amikor úgy érezzük, ideje változtatni életünkön, önkéntelenül is leperegnek előttünk a korábbi kudarcaink. (...) Ha csak a kudarcok filmjét nézzük újra, megbénulunk. Ha csak a tapasztalatainkét, bölcsebbnek hisszük magunkat a kelleténél. Mindkét filmet le kell hát játszani a fejünkben. Paulo Coelho
10. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.