Ugrás a tartalomra
Képzeljük el, hogy elménk egy palack tiszta víz, és az alján homok van. Amikor elménket felzaklatják a gondolatok vagy az érzelmek, az olyan, mintha felráztuk volna az üveget: a homok felkavarodik, a víz zavarossá válik. Ám ha nyugodtan tartjuk a palackot a kezünkben, a homok leülepedik, ahogy a gondolataink is lecsillapodnak, ha egyszerûen csak figyeljük őket, és nem kezdünk el azonnal reagálni rájuk. Mint említettem: érzelmi problémákból gondolkodással nem fogjuk megtalálni a kivezető utat. Csak mélyebbre ássuk magunkat, ha megpróbáljuk kideríteni, miért érezzük, amit érzünk. Olyan ez, mint a hínár: minél inkább vergődünk, annál jobban belegabalyodunk. El kell fogadnunk, hogy a gondolatoknak nem tudunk gátat vetni, a történéseknek azonban igen.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás.
Deepak Chopra
-
Ha az embert valami óriási sokk éri, igyekszik elfelejteni azt, és a kínzó eseményeket akár meg nem történtté is teszi a tudatában. Ilyenkor az agy nem válogat a kedves és a felkavaró emlékek között, bármennyire is szeretné ezt a szív, így a dolgok, a jók is és a rosszak is, szép lassan elsüllyednek az elmúló idők horizontján. De abból is tudhatjuk a megrázkódtatás mértékét, hogy az illető tud-e róla beszélni egyáltalán. Mert minél súlyosabb a történet, annál súlyosabbá válik a csend, míg végül a homályból nemhogy a részletek, de már a főbb vonalak sem látszanak ki. Ilyen a lélek. Védekezik. Így vagyunk megteremtve.
-
Bámulatos, hogy milyen felszabadító érzés, amikor az ember ráeszmél, hogy a gondolatai nem többek gondolatoknál, azok nem határozzák meg "őt magát", nem jelentik az "ő valóságát"... az egyszerû felismerés, hogy a gondolataink csak gondolatok, megszabadíthat minket attól a torz énképtől, hamis valóság-érzéstől, amelyet az elménk gyakran előidéz. Élesebben látjuk a dolgokat, és úgy érezzük, hogy jobban kézben tartjuk, irányítjuk a saját sorsunk alakulását.
Jon Kabat-Zinn
-
Amikor az elme ellenáll az életnek, gondolatok keletkeznek. Amikor valami olyan történik, ami ellentmond egy hiedelemnek, zavar keletkezik. A gondolat nem más, mint az élet öntudatlan reakciója.
Dan Millman
-
Gondolataink, akár a levegő, körülvesznek, magunkba szívjuk akaratlanul is. Érlelés közben szárnyakat képzelünk a tetszetősebbeknek, és merészen szárnyra bocsájtjuk őket. Mindet, amit a világból megértünk, mindet, amit évezredek óta felénk hömpölygetett az emberi elme. Ennek az óceánnak a hömpölygése és kitartó sodrása tudásunk kavicsait görgetve csiszolódtak. Próbakövek életünkhöz.
Tar Károly
-
Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk.
Tendzin Gjaco
-
Ha megpróbáljuk kizárni a gondolatokat elménkből, az olyan, mintha megpróbálnánk feltartóztatni minden egyes hullámot a víz felszínén.
Bob Roth
-
Az érzelmek, úgy tûnik, lelkünk vízszerû jelenségei. Csodás tud lenni, amikor egy-egy szép, egyszerû emberi érzés áthullámzik rajtunk, és életre kelti belső tájainkat. Szükségünk van rá, hogy - akár kellemesek, akár kellemetlenek ezek az élmények - szabadon áramolhassanak bennünk, átöblítve, megtisztítva, felüdítve lelkivilágunkat.
Buda László
-
Képzeljen el egy olyan hajót, amely horgonyvesztetten sodródik a nyílt tengeren. Ki van szolgáltatva a szélnek és az áramlatoknak, nem képes megállni. Ha viharba kerül, a helyzet még rosszabb: az egyre erősödő és egyre nagyobb hullámok könnyen ijesztő, fenyegető, ismeretlen vidékekre sodorják. Ugyanígy vagyunk az érzelmi viharokkal: a szorongás hulláma gyorsan rémítő "helyekre" sodorhat minket - oda, ahol az anyagi csőd, a betegség, a magány, a kudarcok és a halál bekövetkezése teljesen nyilvánvalónak tûnik.
Szondy Máté
-
Ha az embert beszippantja egy (...) örvény, teljesen kifordul magából, de amint vége, kitisztul minden, és minden újra rendben lesz. Reccs. Utána el lehet gondolkodni azon, hogy mi miért történt. De az örvényben sose szabad gondolkodni, mert azok a gondolatok becsapják az embert. Reccs. A legjobb, ha egyszerûen kivárjuk, míg vége lesz, és közben nem vesszük olyan komolyan, amit épp mondunk vagy érzünk.
Esterházy Miklós