Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb ember, kapzsi reménye megejtvén, így szól: "Ez sem elég! Ki-ki annyi, amennyije van." Mit van tennünk vele? Hagyd, éljen nyomorultul, amíg csak úgy tetszik neki. Quintus Horatius Flaccus
2. Szerettél, de ennyi nem elég, itt vagyok, kell több is még; Engedd szabadon a lelkedet - mert csak így lehet.
3. A világ még várhat: mi lecsekkoljuk, érdemes-e élni, aztán ha igen, visszajövünk a világért, és megváltjuk azt is majd, persze. Türelem. Türelem, ami nekünk most még nincs, de lesz, ha eljön az ideje. Kemény Zsófi
4. Észrevettem, hogy egy elsietett megállapítás belekergeti az embert egy bizonyos lelkiállapotba, ami talán nem is indult ilyen határozottnak. Az ember kimondja: "Várok valamit", s attól a pillanattól csakugyan vár valamit. Márai Sándor
5. Most, hogy meg kéne végre pihennem, most, hogy fáradtnak érzem mindenem, talán még egyszer jónak kéne lennem, aztán jöjjön, aminek jönni kell.
6. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
7. Sokan még javában élnek, mikor boldogságuk már befejeződött; örömeiket elügyetlenkedik, mert nem élvezik, csak mikor már régen továbbmentek, szeretnének visszafordulni. Baltasar Gracián
8. Most mégis, megfáradván, Dicséreteddel keresünk új erőt S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: Szabadíts meg a gonosztól. Akarom. József Attila
9. A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derûvel, s laza lelki tartással (...). Majd jön, ha jönnie kell! Müller Péter
10. Föl kell vállalnunk a jelen fájdalmat a jövőbeli megelégedettség reményében, ahelyett, hogy a jelen megelégedettséget választanánk, abban a hiszemben, hogy a szenvedés így elkerülhető lesz.