Most, hogy meg kéne végre pihennem, most, hogy fáradtnak érzem mindenem, talán még egyszer jónak kéne lennem, aztán jöjjön, aminek jönni kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Mesélhetnék arról, hogy mi van velem, Hogy sokszor fáradt vagyok, és folyton fáj a fejem, Hogy túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam, Pedig körülöttem lassan már mindenki ugyanolyan. Soulwave
2. Lehet, úgy tûnik néha, Hogy feladom, A szívem megpihen, De túl a szavakon Van valami, ami mindig hajt, És elûz előlem minden bajt. Intim Torna Illegál
3. Most már tudom, mit rontottam el. Mit kellett volna máshogy csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért. Légrádi Gergely
4. Néha jól vagyok, néha annyira mégsem, néha úgy érzem, már meghalhatok, néha azt, hogy keveset éltem.
5. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
6. Dolgozunk, hogy elérjünk egy célt, fáradunk és küszködünk, hogy módunk legyen bizonyos szórakozásra és elfoglaltságra, és aztán rájövünk, hogy végre is a régi, munkás napokra, a régi foglalatosságokra vágyunk, amelyekről azt hittük, boldogan hagytuk oda őket. Agatha Christie
7. Nem, nem vagyunk rendben. Kell valami... jó. Kell valami, amit helyesnek érzek. Nem vagyok letörve, nincs összetörve a szívem, nem gyászolok. Nem halt meg. Csak odakint van. Odakint éli az álmait, és tudom... tudom, hogy boldog, és ezért büszke vagyok rá. De van ez az érzés, ami miatt nem lesz teljesen igazságos, vagy jó. Õ éli az életét, napról napra, boldogan, nélkülem. De minden reggel felkelek, és itt ez az ûr, ez az érzés... Lehet, hogy az én álmaimnak vége. Lehet, hogy én már megéltem az álmom, és most vége. És most valahol máshol van, én pedig elengedtem, és... jó, hogy ezt tettem.
8. Nem tudom, ma már milyennek kellene lennem. Azt hiszem, itt a baj. Azelőtt bárminő voltam, mindenképp jó volt. Brüll Adél
9. Azért kell jól karbantartani magunkat, azért kell nagyon jó formában lenni, hogy végigélhessünk mindent, amit akarunk az élettől, és akkor menjünk el, amikor már nyugodtan el is tudunk szakadni, amikor már legyinthetünk, hogy jó, tényleg kész, befejeztem, nincs már ide kötődésem. És akkor könnyû lesz elmenni. Lángh Júlia
10. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich