Ha túlságosan magas polcra helyezzük azt, akit szeretünk, annak az a vége, hogy igazságtalan vádak özönével árasztjuk el.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt tapasztaljuk, hogy némely embert ugyanazok a hibái buktatnak le a magas polcról, amelyek felemelték oda. Jean de La Bruyére
2. Néha úgy érzem, az emberi szív is csak afféle polc. Ha túl sokat pakolnak rá, valami óhatatlanul leesik, aztán szedegethetjük össze az összetört darabkákat. Jodi Lynn Picoult
3. Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle. Émile Zola
4. Nehéz elfogadnunk, ha valaki, akit szerettünk, tisztességtelennek bizonyul, és összetörik az eszményképünk. Nora Roberts
5. Valakinek az állandó jelenléte, akármennyire is szeretjük, előbb-utóbb nyomasztó lehet, akár elviselhetetlenné is válhat.
6. Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz. Honoré de Balzac
7. Amennyire szeretünk valakit, annyira vagyunk képesek gyûlölni is. Olyan ez, mint egy kifordított zseb. Viszont ha ez igaz, akkor az ellenkezőjének is annak kell lennie. Jodi Lynn Picoult
8. Valamennyien elmarasztalhatók vagyunk abban, hogy túl biztosra vesszük a párunk szeretetét. És ők a miénket.
9. Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett, hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá.
10. Rosszul szeretjük azt, akit akarata ellenére akarunk boldoggá tenni. Maurice Druon