Ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a gonosznak adózunk nagy hódolattal. Ilyenkor ugyanis feltételezni engedjük, hogy ezek a szép cselekedetek mindössze azért becsesek, mivelhogy ritkák, azazhogy a gonoszság és a közöny jóval gyakoribb indítékai az emberek cselekedeteinek.

Kapcsolódó idézetek

1. A kegyelet voltaképpen bûntudat. Az emberek le akarják róni mindazt, amit a kedves megboldogultnak még életében kívántak. (...) Az embernek mindig akkor jut eszébe az a néhány szegényes jó tulajdonsága, amikor már késő. Elérzékenyül a gondolatra, hogy milyen nemes szívû lehetett volna, és ebből kifolyólag roppant erényesnek érzi magát. Erény, jóság, nemesség... - ezeket főként másoktól követeljük meg. Erich Maria Remarque
2. Az ok, melynél fogva a legildomosabb emberek is az életben annyi ballépést követnek el, abban fekszik, hogy kevés kivétellel, másokról magunk szerint ítélünk, s midőn őket valamire bírni akarjuk, csak oly indokokat használunk, melyek magunkra nézve meggyőző erővel bírnának. Eötvös József
3. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
4. Túlságosan is hajlamosak vagyunk rá, hogy Istennek tulajdonítsuk a sok gonoszságot, amelyet az ember követ el, szabad akaratából. Istennek nincs rá szüksége, hogy büntessen minket (...) Nagyon szorgalmasan büntetjük mi magunkat. Agatha Christie
5. Abban, hogy valamit elfogadunk-e vagy sem, nem az játszik főszerepet, hogy az illető dologban van-e gonoszság, hanem az, hogy több-e benne a gonosz a jónál. Nagyon kevés az olyan dolog, ami egészen gonosz vagy egészen jó. Abraham Lincoln
6. Ha az ember életéből hiányzik a csoda, az elég szomorú dolog. És ha szomorú az ember, akkor olykor gonoszságra is képes. Matt Haig
7. Szeretjük azt gondolni - legalábbis a nyilvánosság előtt -, hogy jó cselekedeteink végül kifizetődnek. De a valóságban nem igazán gondoljuk így. Tudjuk, hogy a véletleneket nem lehet kikerülni. John Gray
8. A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (...) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (...) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bûnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyûlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak. Kölcsey Ferenc
9. Csalás minden: ha a megtévesztésben a minimumra törekszünk, ha az átlagot követjük, ha a maximummal próbálkozunk. Az első esetben rászedjük a jót, mert elérését így nagyon megkönnyítenénk magunknak; és a gonoszt is, mert neki meg túlságosan kedvezőtlen harci feltételeket szabunk. A második esetben rászedjük a jót; mert így a földi életünk során még csak nem is törekszünk rá. A harmadik esetben rászedjük a jót, mert olyan messzire távolodunk tőle, amennyire csak bírunk; a gonoszt is, mert abban bízunk, hogy ha a végletekig fokozzuk, azzal erejét vehetjük. Eszerint a középutat kellene választanunk, a jót ugyanis mindig csaljuk, ám a gonoszt ez esetben, legalábbis látszólag, nem. Franz Kafka
10. Jót nehéz cselekedni, de ha az ember valami rosszat akar tenni, az rendszerint túlságosan jól sikerül.