Ugrás a tartalomra
Csalás minden: ha a megtévesztésben a minimumra törekszünk, ha az átlagot követjük, ha a maximummal próbálkozunk. Az első esetben rászedjük a jót, mert elérését így nagyon megkönnyítenénk magunknak; és a gonoszt is, mert neki meg túlságosan kedvezőtlen harci feltételeket szabunk. A második esetben rászedjük a jót; mert így a földi életünk során még csak nem is törekszünk rá. A harmadik esetben rászedjük a jót, mert olyan messzire távolodunk tőle, amennyire csak bírunk; a gonoszt is, mert abban bízunk, hogy ha a végletekig fokozzuk, azzal erejét vehetjük. Eszerint a középutat kellene választanunk, a jót ugyanis mindig csaljuk, ám a gonoszt ez esetben, legalábbis látszólag, nem.
Kapcsolódó idézetek
-
A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja.
Szun-Ce
-
A jó és a rossz történeteiben csak a jóknak szoktak rettenetes balszerencséjük, baklövéseik és melléfogásaik lenni. A rosszak mindig okosak, fegyelmezetten viselkednek, és ravasz terveket eszelnek ki. A gonosz mindig a helyes utat választja. A való életben a rosszak éppúgy elkövetnek egyszerû, könnyen kivédhető hibákat, mint a jók, vannak rossz napjaik, és kudarcok is érik őket.
-
Abban, hogy valamit elfogadunk-e vagy sem, nem az játszik főszerepet, hogy az illető dologban van-e gonoszság, hanem az, hogy több-e benne a gonosz a jónál. Nagyon kevés az olyan dolog, ami egészen gonosz vagy egészen jó.
Abraham Lincoln
-
A megcsalásnak sok fajtája van. Csalhat meg férfi nőt, a nő férfit. (...) Van, hogy csak a test csal, és van úgy, hogy együtt csal vele a lélek is. (...) A csaló egy röpke pillanatra diadalt arat a saját sorsa felett.
-
Van, amit azért teszünk, mert meggyőzzük magunkat, hogy ez a legjobb megoldás mindenkinek. Bemeséljük magunknak, hogy ez a helyes, ez az önzetlen lépés. Ez sokkal egyszerûbb, mint bevallani magunknak az igazat.
Jodi Lynn Picoult
-
Majdnem minden embernek szüksége van rá, hogy elhitesse magával, hogy hozzájárul egy jobb világhoz. Vagy hogy legalábbis nem teszi rosszabbá. Hogy a jó oldalon áll. Még ha... nem is tudom... talán a legrosszabb tetteinknek is van valami magasabb célja? Mert majdnem mindegyikünk érzi, hol a határ a jó és a gonosz között, így ha a saját erkölcsi kódexünk ellen vétünk, kénytelenek vagyunk mentegetőzni saját magunk előtt.
Fredrik Backman
-
Ha valami jót szeretne tenni az ember, de rossz utat választ, attól az még rossz lesz. Ugyanez a helyzet, ha jó utat választunk, hogy valami rosszat tegyünk: attól az még rossz marad.
Malála Júszafzai
-
Az igazi csaló nem alkalmaz kényszert: eléri, hogy bûnrészesek legyünk a saját magunk ellen elkövetett bûncselekményben. Nem lop el semmit, mi adjuk neki. Nem kell fenyegetőznie, mi mondunk el neki mindent. Azért hisszük el a szavait, mert hinni akarunk neki, nem pedig azért, mert rákényszerít. így önként felajánlunk neki mindent, amit szeretne - pénzt, elismertséget, bizalmat, hírnevet, törvényességet, támogatást -, és csak akkor kapunk észbe, amikor már túl késő.
Maria Konnikova
-
Az emberek azért szoktak hazudni, hogy hasznot húzzanak belőle, mások meg akkor mondanak igazat, ha az válik javukra. Ha nem lennénk haszonlesők, a hazug is mondhatna igazat bármikor, és az igaz is hazudhatna, amikor arra van kedve.
Duló Károly
-
Erőfeszítést kíván, hogy megértsük és önmagunkra vonatkoztassuk mindazt, amit rossznak és megvetendőnek tartunk, mert szívesen kikerüljük az ezzel való szembesülést. Ha nem tesszük meg, nem csinálunk mást, mint elbújunk azon mesterséges határok mögött, amelyek köztünk és a külvilágban ellenségként megtapasztalt eszmék és emberek között húzódnak.
Ewoud Kieft