Ha valaki a "középiskolai életre" gondol, akkor az "élete csúcspontja" jut eszébe. És amikor az "élete csúcspontjára" gondol, a "középiskolai élete" jut az eszébe. Természetes, hogy így gondolják, hiszen a társadalom a gimis életet csupa rózsaszínben látja. Azonban én nem hiszem, hogy minden középiskolás "rózsaszínû" életre vágyna. Kell lenniük olyan embereknek, akiket nem érdekel a tanulás, a sport, vagy a szerelem. Kell lenniük olyan embereknek, akik "szürke" életre vágynak. Habár ez elég szomorú módja az életnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek azért mennek főiskolára, hogy megtalálják önmagukat, és rájöjjenek, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel. Mivel én már tisztában vagyok mindezzel, a fősuli amolyan visszalépés lenne. Lindsay Lohan
2. Az iskolában rengeteg lenyûgöző dolgot tanulhatunk, de az nincs köztük, hogyan legyünk boldogok. A figyelem inkább arra irányul, hogy tágítsuk az elmét, nem pedig arra, hogy megértsük; hogy felkészülj arra, amit csinálni akarsz, nem pedig arra, hogy hogyan szeretnél élni. A boldogságot inkább az élet melléktermékeként kezeljük, vagy mint a szerencsét, egy irányíthatatlan adottságként, amellyel vagy meg vagy áldva, vagy nem. De mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy boldog életet éljünk, csupán meg kell tanulnunk, hogyan. Jo Bowlby
3. A középiskolában is úgy kell tanítani, hogy valami perspektívát kell adni. Nem az a lényeg, hogy tételek tömegével tömjük a diákokat, hanem az, hogy megtanuljanak gondolkodni.
4. Ha majd te is kilépsz a nagybetûs életbe, befejezed az iskolát, dolgozni fogsz, főnökeid lesznek, meglátod, milyen bonyolult az élet. Az ember nem mindig azt csinálja, amit szeretne. Gyakran kell kompromisszumokat kötni, még ha nem is tetszik.
5. Néhány kamasz úgy érzi, a tinédzserkor annyira csordultig van kíváncsisággal, akcióval, szerelemmel, humorral, izgalommai, barátokkal, bulikkal és nevetőgörcsökkel, hogy a fele is elég lenne. Mások egyáltalán nem tudnak betelni vele. Némelyeknek elegük lesz az egész kamaszkorból, még mielőtt elkezdődött volna, és úgy írják le ezt a korszakot, mint a magány, a szorongás, a sebezhetőség, a félelem, a bánat és az érthetetlenség korszakát. A kamaszkor gyakran mindezek intenzív keveréke. A felnőttek általában érdekes időszaknak tartják, de nekik könnyû, nem nekik kell átélniük. Linn Skaber
6. Bárcsak többször lettem volna szerelmes! Szerintem a középiskolában legalább kétszer legyen szerelmes az ember. Jenny Han
7. Nem szabad azt hinnünk, csakis az iskolától várható a gyerekünk boldogulása. Tanuljon, de ne szakadjon bele, ne szorongjon! Legyen gyerekkora, amikor a képességeit (észrevétlenül) fejlesztő, játszó gyermek lehet, nem pedig az állandó megfelelni akarástól parázó tanulógép. Soma
8. Az élet nem tökéletes. Ez a lényeg. Az élet a szuper és a szar tökéletes keveréke. A csúcspontokat mindig mélypontok követik. A boldogságot szomorúság. Az élet nagyon jó tud lenni, aztán meg elég szar is. Vagyis néha minden ok nélkül, aztán hirtelen fordul a kocka, és nincs bennünk más, csak elégedetlenség. De a tény, hogy az élet ilyen, jó hír, hiszen az, hogy körbe-körbe jár a jótól a rosszig, és hogy a világ épp annyira van tele rossz emberekkel, mint jókkal, arra emlékeztet minket, hogy ez az egész egy zseniálisan megalkotott álom.
9. A kamaszkort részben az teszi olyan nehézzé, hogy a tinédzser elsősorban az érzelmei, nem pedig a józan esze vezérletével reagál a világra. Ezt nem csak a felnőttek tudják, hanem a tinédzserek is. Sokszor tekintik az életüket "drámának", amely a körülményektől függően "túl elviselhetetlen" vagy "túl csodálatos".
10. A regényírók mindíg csak kétféleképen ismerik az életet: boldognak, vagy boldogtalannak. Pedig van ám egy középső út is, az arany középút, amikor az ember se a boldogság mámorát, se a boldogtalanság kínját nem érzi. És a legtöbb ember ezen a középső úton haladva éli le életét. Krúdy Gyula