Ha valaki megsérti az érdekemet, haragot érzek, de ha ez az érdeksértés egyben szabályszegés is, akkor felháborodom. Minél fontosabb szabályt, értéket sért a magatartás, annál erősebb a társadalomban a felháborodás. A jognak számolnia kell ezzel.

Kapcsolódó idézetek

1. Õszintén szólva úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem". William Paul Young
2. A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserûség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink. Daniel Gottlieb
3. A harag nem rossz (...). Emberi. És különben is, csak mert valaki ingerült lesz, az még nem jelenti azt, hogy az is marad. Sarah Dessen
4. Természetes, hogy az igazságtalanság - a sérelem minden fajtája - haragot vált ki az emberből. Jó szolgálatot tesz a harag. Mozgósítja a "küzdj vagy fuss" reakciót, ez pedig segít a túlélésben. És védi a sebet. Daniel Gottlieb
5. A harag válaszreakció életünknek olyan eseményeire, amelyek bosszúságot, csalódást, fájdalmat vagy egyéb kellemetlenséget okoznak. A harag, amely a csalódás, megbántottság, elutasítottság, szégyen és más hasonló érzések együttese, a szeretet érzésének ellentéte. Gary Chapman
6. Vannak pillanatok, amikor a harag, ha megfelelően használjuk, szükséges és hatékony eszköz. Azonban a düh és az agresszió darabokra tépheti azt, aki kimutatja.
7. A fájdalom és a harag egészséges érzelmek. Arról árulkodnak, hogy emberek vagyunk, és fontos számunkra a kapcsolatunk, ugyanakkor értékes személynek is tartjuk magunkat, akivel igazságtalanul bántak. Ezek az érzések az igazság és a méltányosság iránti elkötelezettségünket mutatják, és fontos, hogy helyesen kezeljük őket. Gary Chapman
8. Õsrégi tapasztalat: egy ember bárhogy is tisztában lehet azzal, hogy egy bizonyos dolognak egy bizonyos módon kell megtörténnie, mégis felháborodik, mikor saját tapasztalatai alapján kell meggyőződnie róla, hogy a dolog valóban úgy történt, ahogyan ő előre elképzelte.
9. Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága. Csernus Imre
10. A harag ugyan rossz tanácsadó, de a maga módján nagyszerû érzés. Aki dühös, azt a legcsekélyebb mértékben sem gyötri a kétség. Ha valaki dühbe gurul, az elhiheti magáról, hogy igaz ügyet szolgál, és a helyes úton jár. Olyankor könnyû azt gondolni, hogy az egész világegyetem egyetért velünk. Az őrjöngő harag pillanatában mindenki istenségnek érezheti magát.