Ha valaki mindent (vagy legalábbis fontos dolgokat, mint boldogság, párkapcsolat, társaságba járás) a külső megjelenésétől tesz függővé, akkor nem jut elég figyelme a saját egyéb pozitív tulajdonságaira, s végül oda jut, hogy sem érdekes, sem humoros, sem kellemes beszélgetőtárs nem lesz, hiszen a külsején kívül az összes többi tulajdonságának megcsillantása a "majd" kategóriájába kerül. Amikor eljön a pillanat, és valóban szuperül néz ki (mert vannak ilyen élményeik az alacsony önértékelésû embereknek is), akkor azt veszi észre, hogy meg sem mer szólalni, képtelen bekapcsolódni egy beszélgetésbe, nem jut eszébe semmi, nem tud laza, mosolygós lenni, flörtölni, nyitni mások felé. És valóban előállhat az a helyzet, hogy érdektelen lesz egy olyan ember számára, akiről azt hitte, hogy a vonzó külsővel elérhetővé válik. Zárul az ördögi kör: levonja a következtetést, hogy még mindig nem elég csinos, vékony, kívánatos, ez vagy az nem elég nagy vagy épp elég kicsi rajta. Ha a figyelmi fókusza a testén marad, sosem keveredik ki ebből a negatív spirálból.