Ha valamit tudok a filmiparról, az az, hogy minden egy pillanat mûve. A siker szalmalángéletû. Ez a szép benne, ugyanakkor ez teszi nehézzé is, mert az egyik pillanatban még te vagy a legmenőbb, a következőben viszont már el is vagy felejtve. És egyikre sincs logikus magyarázat.

Kapcsolódó idézetek

1. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
2. A szórakoztatóipar egy folyton pörgő mókuskerék. Soha nem áll meg, szinte lehetetlen kiszállni belőle. És ha megpróbálsz mégis lassítani, az emberek elfordulnak tőled. Egyetlen kihagyott pillanat, és a helyeden már ott van valaki más. Ez nem csak a karrieredet érinti, hanem a mindennapjaidat is: mintha folyamatosan kamerák előtt élnél, mintha állandóan bizonyítanod kellene, hogy megérdemled a figyelmet. Elveszted a magánszférádat, és a legrosszabb, hogy néha te magad sem tudod már, hogy ki vagy valójában.
3. Mindig mindenkinek megy a saját filmje a saját fejében. Az nagyon ritka az ember életében, amikor megszûnik a saját filmed. Szerelmeknél szokott lenni, de akkor is nagyon rövid ideig. Alföldi Róbert
4. A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán. Agatha Christie
5. Van, hogy az ember jól érzi magát. Van, hogy az egész napja szuperül telik. Aztán kap egy üzenetet, egy telefont, egy hírt az egyik barátjáról, aki élete legnehezebb pillanatát éli át. A városban mászkálás, a paintball, a szép idő vagy a nevetés. Egy másodperc alatt tûnt el. Hogy ez mi? Ez az élet. Így mûködik. Egyik pillanatról a másikra változik, és egyszerûen nem tehetünk mást, csak annyit, hogy hozzáigazodunk. Leiner Laura
6. Amit (...) intellektuális, vagy más szóval mûvészfilmnek neveznek, az többnyire egyszerûen unalmas filmet jelent. Ezt nevezik intellektuálisnak. Ami nem sikerül, arra utólag azt mondják, hogy így akarták. Ami siker, az pénzkereset, ami unalom, az mûvészet. Jean-Paul Belmondo
7. A siker mindig hullámokban éri az alkotókat, felkapják-leejtik, és sokszor nem a mûvek alapján ítélik meg, hanem (néha kiszámítható, néha teljesen kiszámíthatatlan) külsődleges szempontok alapján. Kemény Lili
8. Az élet ritkán egyszerû, nem igaz? Tele van jó és rossz döntésekkel, fordulatokkal, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, a heves fájdalom, időnként pedig a határtalan öröm és élvezet pillanataival. És amikor eljönnek ezek a jó pillanatok, meg kell ragadni őket. Sarah Morgan
9. Azt hittem, a világhírû tehetség olyan, hogy elsőre jó jön ki. Hogy az mindig rögtön jó. Nem. A tehetség olyan, hogy van esélye annak, hogy ami kijön, azon érdemes még sokat dolgozni. Winkler Nóra
10. Elkapni a pillanatot, az jelent mindent a divatban. De persze amilyen gyorsan elkaptad a pillanatot, olyan gyorsan feledésbe is merülsz.