A szórakoztatóipar egy folyton pörgő mókuskerék. Soha nem áll meg, szinte lehetetlen kiszállni belőle. És ha megpróbálsz mégis lassítani, az emberek elfordulnak tőled. Egyetlen kihagyott pillanat, és a helyeden már ott van valaki más. Ez nem csak a karrieredet érinti, hanem a mindennapjaidat is: mintha folyamatosan kamerák előtt élnél, mintha állandóan bizonyítanod kellene, hogy megérdemled a figyelmet. Elveszted a magánszférádat, és a legrosszabb, hogy néha te magad sem tudod már, hogy ki vagy valójában.

Kapcsolódó idézetek

1. A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán. Agatha Christie
2. A szórakoztatóipar kulcsszereplő a tömegbefolyásolásban, és ha a showbiznisz irányítói vagy a médiában dolgozók nincsenek tisztában önmagukkal, a feladatukkal, akkor tévútra viszik az emberek millióit, még ha jó is a szándékuk. Tömegekhez szólni felelősség. Nagy felelősség.
3. Ha valamit tudok a filmiparról, az az, hogy minden egy pillanat mûve. A siker szalmalángéletû. Ez a szép benne, ugyanakkor ez teszi nehézzé is, mert az egyik pillanatban még te vagy a legmenőbb, a következőben viszont már el is vagy felejtve. És egyikre sincs logikus magyarázat. Keira Knightley
4. Van, hogy az ember jól érzi magát a színpadon, de amikor egy új szerepet kezdesz próbálni, mindig azt érzed, tehetségtelen vagy és minden kezdődik elölről: ismét bizonyítani kell, hogy való vagy a pályára. Ez örök munka. Auksz Éva
5. A showbizniszből nincs kiszállás. Két kézzel kapaszkodsz a létrába. Amikor levágják a kezedet, a könyököddel csimpaszkodsz. Ha lecsapják a karodat, a fogaddal tartod magad. Nem lépsz ki, hiszen sosem tudhatod, honnan kapod a következő munkát. Joan Rivers
6. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
7. A szórakoztatóipar mindig sokkal erősebben magán viselte az adott kor társadalmának, politikájának, kulturális fogyasztási szokásainak (és még sorolhatnám az értelmezés és kiértés dimenzióit) lenyomatát, mint a drámai mûvészetek. Utóbbiak valahogy kivonták magukat ennek vérbe ivódása alól - gondoljunk csak az absztrakcióra -, előbbiek viszont jellegükből fakadóan szerves részei lettek, az itt fellépők magánemberként és előadómûvészként megélt hétköznapjai erősen olyanok voltak, mint az a kor, amelyben élniük adatott. Pál Dániel Levente
8. A médiaközeg, ami körbevesz minket, a show-biznisz időnként elkápráztat, hogy pillekönnyû az élet, ne gyötrődj, ne szorongj, ne strapáld az agyad, az érzelmeidet, hagyd, hogy áthullámozzanak rajtad az évek, mint a nyári Balaton. De így valójában senki nem tud élni. Minden ember számára, hangsúlyozom, társadalmi helyzettől, tértől és időtől, szegénységtől és gazdagságtól függetlenül minden ember számára mélyen fontos a világhoz való viszonyulás, fontosak az emberi lét alapkérdései. Háy János
9. Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit teljesen lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt - önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tûnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is. Elizabeth M. Gilbert
10. A cirkuszvilág éppeg olyan, mint a porond: ha megállás nélkül kerengsz benne, végül mindig ugyanoda érsz. Böszörményi Gyula