Ha volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti, hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó, cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én.

Kapcsolódó idézetek

1. - Mondd, tényleg megbocsátottad azt a régi vétkem? (...) - Még akkor, a tóparti stégen megbocsátottam, csak még nem voltam tisztában vele. Micsoda önfejû kis liba voltam! Tudod mit, legjobb, ha mindent bevallok: az az igazság, hogy azóta is sajnálom, hogy akkor nem ezt tettem. - Pompás barátok leszünk. (...) Hiszen annak születtünk. Épp eleget küzdöttél a sors rendelése ellen. Lucy Maud Montgomery
2. Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni. Antoine de Saint-Exupéry
3. Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem. Butaságnak tûnik. Mindenki ezt mondja. Lehet, hogy igazuk is van. Nem tudom. Még mindig olyan fiatal vagyok. De nem érzem magam annak. Mintha csak egyetlen esélyem lett volna a boldogságra, és azt elszalasztottam volna. Harlan Coben
4. Ki kell mutatnom, hogy mit érzek. De te pontosan tudtad eddig is. Csak úgy tettél, mintha nem létezne. Úgy tettél, mintha nem tudnád, hogy felemészt a szerelem minden egyes nap. Mindig azt sulykolod belém, hogy te csak a barátom vagy. Mintha köztünk nem lehetne semmi más, mint barátság. Mintha nem történhetne köztünk semmi.
5. Kérdeztél valamit. Azt hiszem, válaszolnom kell rá. Lehet, hogy jó, ha válaszolok, de az is lehet, hogy rossz. Te nem vagy okos. Magad sem tudod, mit akarsz. Nincs benned kellő tûz, vadság. Eltûröd, hogy mások tapossanak rajtad. Néha azt gondolom, pulya vagy, sohasem érsz majd kutyagumit se. Megkaptad a feleletet a kérdésedre? Téged szeretlek jobban, mindig is jobban szerettelek. Talán kár volt megmondanom neked, de igaz. Téged szeretlek jobban. Különben miért vesződtem volna azzal, hogy gyötörjelek? John Steinbeck
6. Hidd el, nem akartalak megszeretni és nem akartam ezt az öngyulladást, nem akartam... én nem. Biztos lehetsz benne... legalább annyira, mint ahogyan te is két kézzel tartod magad távol a szakadéktól, hogy lezuhanj vagy szárnyalj velem. A csillagos éjszaka csendjében mindig tisztán látlak és értelek, s néma bizonyossággal, végtelen türelemmel, évszázadokig várok arra, hogy te is megszeress. Ezt szeretném, mert szeretlek. De a szerelem nem engedi. Most nem. Még nem. Bocsásd ezt meg nekem - (...) majd egyszer.
7. Magadnak is érezned kell, hogy nem vagy többé, aki voltál. Én nem változtam. Amíg két test, egy lélek voltunk, bízvást számíthattunk arra, hogy boldogok leszünk. Most homlokegyenest ellenkező céljaink csak boldogtalanságot hozhatnak ránk. Hogy mennyit és hogyan töprengtem ezen, arról nem szólok, de kimondom nyíltan, hogy kész vagyok visszaadni szabadságodat. Charles Dickens
8. Minden lány új kihívás a számára, egy gyors kaland, tapasztalatgyûjtés. Csábítóként diadalmaskodott. Nem törődött a történet végével, vagy akár a közepével - csak az elejével. És mint az összes többi liba, én is elkövettem azt az óriási hibát, hogy beleszerettem - ő pedig abban a pillanatban lelépett. Becca Fitzpatrick
9. - Nekem egyáltalán nem fontos a pénz. Azt szeretném, amit te is akarsz. Ami boldoggá tesz. (...) - Lelki szabadságra van szükségem, hogy kockáztathassak, kudarcot vallhassak. Nem akarom azt érezni, hogy rám támaszkodsz. Hogy gondoskodnom kell rólad. (...) Arra van szükségem, hogy teljesen független legyek. Tőled.
10. Elfelejtettem bízni, bízni magamban és az életben. Hinni, hogy mindig lehet jobb, hogy mindig van más, ha valami nem sikerül. S hinni abban, hogy az ember nem csak egyféleképpen lehet boldog, és néha az egészen jelentéktelen dolgok jelentik a legtöbbet. Zakály Viktória