Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Hidd el, nem akartalak megszeretni és nem akartam ezt az öngyulladást, nem akartam... én nem. Biztos lehetsz benne... legalább annyira, mint ahogyan te is két kézzel tartod magad távol a szakadéktól, hogy lezuhanj vagy szárnyalj velem. A csillagos éjszaka csendjében mindig tisztán látlak és értelek, s néma bizonyossággal, végtelen türelemmel, évszázadokig várok arra, hogy te is megszeress. Ezt szeretném, mert szeretlek. De a szerelem nem engedi. Most nem. Még nem. Bocsásd ezt meg nekem - (...) majd egyszer.

💍 Feleség 🔮 Jövőkép
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Õ egyszerûen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog mûködne, de a másik nem szeretné.
  2. Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz.
  3. Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! (...) Ne szeressél! Nem úgy értem... persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
  4. Engedje (...) felhasználni e pár percnyi magányt, hogy elmondhassam, ismételhessem kegyednek, hogy szeretem, és ha már rég ideje nem tettem e vallomást, csak azért történt, mert meg akartam győződni szerelmem szilárdságáról s mélységéről, és biztossá lenni a felől, miszerint nem csupán csodálatos szépsége igézett-e meg; a próbát kiállottam, szívem tanulmányozását minden este ismétlem, mióta szeretem; és ha most én azt mondom, szeretem, nem csupán a jelenre szól az, de a jövőre, örökre, az egész életre. Hector Malot
  5. - Mit akarsz tőlem? (...) - Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott... - És mi van akkor, ha elhibázom? - Lehetetlen elhibázni.
  6. Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Kovács Ákos
  7. Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
  8. Egy ideje emésztem magam érted. Gondolom, nem tûnt fel. Sebaj, nekem nagyon is feltûnt. (...) Firtatni kezdte: ugyan miért nem eresztem a közelembe, miért menekülök előle? Hogyan is válaszolhattam volna? Mondjam, hogy beleszerettem a Holdba? A Napba? Nehogy azt hidd, hogy a nevedet suttogtam a párnámba elalvás előtt. Éppen csak ideges voltam és undok, nem akartam felfogni az okát. Vavyan Fable
  9. Nem tudom, hol csúszott el. És nem kellene, hogy érdekeljen. Felhívhatnálak. Átölelhetnél. Úgy múlunk el, hogy át sem öleltél? Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni. Albert Tímea
  10. Lekívánunk egy csillagot. Én meg végre nyugodt vagyok, ahogy markolod a kezem. Vagy én a tiéd. Csak soha ne múlnánk el. Pedig el fogunk. Egyszer biztosan. A fájdalom is számolja a perceket, nem csak én. Albert Tímea
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat