Haja, mint a koszorúba font napsugár, szeme mélykék, mint a tenger, és a tûnő nyár összes rózsája ott virít az orcáján.

Kapcsolódó idézetek

1. Bûvös, sötét szemén villámló fénysugár, Az ő orcáin nyílik a legszebb rózsaszál. Haja kibontva leng, mint éjszín fergeteg, Szûz homlokán derû és tiszta fény remeg.
2. Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége! Laurell Kaye Hamilton
3. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. Juhász Gyula
4. A nő ajka mindig tiszta; olyan, mint a folyóvíz, mint a napsugár. Victor Hugo
5. Olykor el is mosolyodott, ráfüggesztve szemét egy percre. (...) Úgy érezte, tekintete áthatol a lelkén, mint azok a napsugarak, melyek a víz mélyére szállnak. Szerette minden számítás nélkül, nem is remélve semmit, korlátlanul; és e néma elragadtatásban, amely olyan volt, mint egy hálaima, szerette volna homlokát csókzáporban füröszteni. Gustave Flaubert
6. A szavak olyanok, mint a napsugár. Minél koncentráltabbak, annál mélyebbre hatolnak.
7. Olyan vagy, mint tavaszt hozó fecske, rózsaszál, mely illatozik egyre, csobbanó víz, mely csitítja szomjam, nyári ózon, mely tüdőmbe lobban.
8. Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Váci Mihály
9. A felhő olyan, mint egy felfújt hópehely. Mint a borotvahab Apa arcán. Mint egy hálóing a fregolin. Mint egy ősz asszony hajmosás után. Ágai Ágnes
10. Éles a szeme a vadnak, ragadozónak, szabadnak. Mint a kék tél s a gyötrelem, világos és könyörtelen. József Attila