Hajnalodott - és én elküldtelek, de karod konokul font át. A rózsák évada volt ez, s mi csak szaggattuk a rózsát!

Kapcsolódó idézetek

1. Elhagytál, miként Hannibált az ókor. Átöltöztél, mert te vagy a világ. És ültem, és beláttam, talán jókor, hogy okosabb, ha nem is várok rád. Lászlóffy Aladár
2. Eddig bírtam. Elég volt, hogy végig pótlék voltam. Tûrtem szótlan, jóban-rosszban. Azért, hogy lemondj rólam? A csókod, bókod, ölelésed valójában kinek szólt? Én forró szívvel adtam őket, míg a tied hideg volt. Children of Distance
3. Este van, kormot hintett fölénk az éjfél, még ne aludj, jó lenne, ha hozzám érnél. Látod, miket beszélek? Te, én... ez az egész kázus. És én még azt hittem, hogy nekem nem való a május.
4. Pedig én már rád bíztam magam, azt hittem, te viszel, te hozol. Aki szeret, annak hatalma van, csak te már másképpen gondolkozol.
5. Ha az étel nem is, az élet odaégett. Odakozmáltunk - talán már mindegy, mi miatt, mivégett. Szilágyi Domokos
6. Tegnap a kertedben jártam, elmondjam, hogy mit csináltam? Hoztam csokit, hímes tojást, s elkezdtem a szétrámolást. Aranyosi Ervin
7. Tegnap kuszán, napittasan remegtem én is. Arcomon izzott a nyári rozsda: veríték, vér és szerelem. Ma már hideg van. Elsáppadt az erdő, hova múlt, hol van a tegnapi hőség? (...) Ma nem vagy itt. Im elküldöm neked a haragom. Nagyon szenvedj. Mint én. Akarom. Lányi Sarolta
8. Jó lenne úgy megélni, virágokat kaptam, és öleléseidről álmodozni, de inkább a Nap karjaiba képzelem magamat, mert neki jobban elhiszem, csak engem szeretne átmelegíteni. Karacs Andrea
9. Nézlek a vágyaktól kimerülten, cinkosan bólint felém a pálma. Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom. Már lassan somfordál be a hajnal. A kávé keserû illata körbejár, s én még egy csókot adok a szádra. Köszönöm Neked ezt az éjszakát, Te szép, Te jó, Te minden, Te drága.
10. Virágillatod volt csak enyém, gyümölcsöt másnak teremtél. Kányádi Sándor