Halálom pillanata éppen olyan jelen pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve próbálom összeszedni magam - az is jelenben fog lejátszódni, nem a jövőben, ahogy önmegnyugtatásomra elhitettem magammal.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál csak egy pillanat, és az a pillanat éppolyan lesz, mint bármelyik másik: gyorsan elszáll. Addig meg kiszipolyozom az életet, mert rengeteg mindent akarok levetíteni abban az utolsó "filmben" magamnak. Nikodém Vanda
2. Rájöttem, hogy a jelen, a pillanat fontosabb, mint a jövő (...) és közben az is kiderült, hogy néha a jelen, a pillanat magától értetődően átvezet a jövőbe. Fejős Éva
3. A halálfélelemnek nincs se múlt, se jövő ideje. Csak a most, csak az itt és most, vízszintes és függőleges, metszéspontjukban én, én, apró kis ponttá tömörülve. Ughy Szabina
4. Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté.
5. Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben épp vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség. Venczel Vera
6. A most, a mai nap jelenlegi pillanata soha többé nem fog megismétlődni az életemben. Az csak most van, soha többé nem lesz. Ha az életemnek ebbe a jelen pillanatába nem teszek bele mindent, amiben hiszek, vagy nem mondom ki azt, amit érzek, akkor ez a pillanat frusztrált pillanat lesz az életemben. Csernus Imre
7. Van egy olyan pillanat, amikor az egész életed már csak emlék. Még nem múlt el, de már nincsen. És ha majd elmúlsz, mennyire csodálkozol majd, hogy hiszen meghaltál már, hiszen ez megtörtént veled már, ez az utolsó, ez a végső pillanat, megvolt már. Darvasi László
8. Nem tudom, miképpen és mikor halok meg igazán, de nem szeretnék egészen fájdalommentesen meghalni. Gyorsan, azt igen, de nem fájdalommentesen. Csak egy pillanatig fájjon, de akkor nagyon, hogy érezzem, van, volt azért valami különbség a mostani és az azutáni között, e között a halál között, ahogyan élek, és a valóságos halál között. Ha minden fájdalom nélkül egyszerûen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él. Bodor Pál
9. Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
10. Időről időre eljön egy pillanat, amely olyan erővel vág fejbe, hogy azonnal megváltozik minden. Ha eljön egy ilyen pillanat, menekülhetünk (...), így is, úgy is utolér, és eltalál.