Ugrás a tartalomra
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Kapcsolódó idézetek
-
Ölelkezünk a fényben,
Aztán a hullámok közé futunk,
És eltûnünk a messzeségben,
De a homlokom
Addig hozzád nyomom,
A te homlokodhoz az enyém,
Aztán belenézek a szemedbe,
Te meg visszanézel belém.
Kispál és a borz
-
Halk szusszanás. Alszol.
Feléd hajolok. Megrebben a szemed.
Védtelenül mezítelen vagy.
Virrasztok.
Betakarlak a szeretetemmel.
-
Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat. Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban. Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom. Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul, feloldódik a hihetetlen kékségben. Tekintete végre elhomályosul, szemhéja lezáródik. A nő valahára elveszti a fejét, megszabadul önmagától, de nem tőlem.
Vavyan Fable
-
Van egy bizonyos pillanat, amikor meg lehet csókolni egy nőt. Ilyenkor a tekintete bizakodóvá, kissé sebezhetővé válik. Hallod saját magad, ahogy értelmetlen butaságokat fecsegsz, majd hirtelen megérzed a vonzást, azt a másféle érzést. Az árnyékokból szövetségesek lesznek.
Chris Greenhalgh
-
Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
-
El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban.
Heltai Jenő
-
Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről, már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.
Somló Tamás
-
Csókkal borítván lábaid nyomát,
Csak így imádlak szótlanul tovább,
Körülfog titkolt szerelmem remegve,
Mint a liliomot a gyászos este.
Farkas Imre
-
Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.
Somlyó Zoltán
-
A szerelem gyakran az éjszaka leple alatt érkezik. Tündérlábain beoson, és csendben behálózza a szívedet. Észre sem veszed, amíg valaki fel nem ébreszt.