Napjaim, koldusok, belesnek némán a házam ablakán, elveszett dallamot siratnak a billentyûk a zongorán. Kinn a hajnal ég, ébred a lángolás, de benn örökké tart a napfogyatkozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Hang nélkül koldulok az omladékon, vánszorognak az órák, éj éjt követ - mind nékem táruló sír.
2. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tûnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. Juhász Gyula
3. S a zongorán újra szól egy dal, Hogy hangszerbe zárt szívem él! De tartozom még egy álommal, S hangom után talán megfordul a szél.
4. Leáldozik a nap - zokogja mélyen a cselló mintha minden fénysugár kilobbant volna örökre a földön mintha valami lidércálmú lápból buggyanna fel az összes emberarcok a voltak és a születésre várók iszapsötét fullasztó bánata.
5. A hullámok elérik a partot. Ugyanúgy, ahogy tegnap, ugyanúgy, ahogy holnap. Az órák egymás után telnek. Napkelték. Napnyugták. A hold lesoványodik, azután megdagad. A gépek kattognak, ketyegnek. Éteri ritmusok, értelmetlen mozdulatok. Az egyetlen épeszû megoldás a közönybe való menekülés. Dean Ray Koontz
6. Eljön a nap, hogy többet nem leszek, a könyvespolcon kis kötet leszek. Mi életem volt: öröm, szenvedés, sötét sorok örök csendjébe vész. Sárközi György
7. S egy este majd, míg úgy mered sötéten Rám sok nyûtt emlék, mint hol búsan éltem, Tört bútorok az olcsó, vak szobákban, Lelankad lelkem karja bánatában, A kincs kisiklik ájult ujja közzül, S setét lomok közt lassan messzegördül... Tóth Árpád
8. Álmos vagyok, gubbasztok egymagam, kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg, sötétben őrizem az emlékedet, mint arcképet a becsukott fiók. Unatkozom, nincs semmi, ami bánt és mint tanyán subát a számadó, fülig magamra húzom a magányt. Kálnoky László
9. Amint múlnak az órák, a nap folyton ablakot cserél. Gabriel García Márquez
10. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell