Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. A percek szenvednek, várnak az idő halálára. Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó. Az összes dolog halott, csak hiányod állandó.

Kapcsolódó idézetek

1. Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. Pilinszky János
2. Voltam már lenn, és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserû a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
3. Egyedül, távol a világtól, a fûben fekszem, semmi gondom, csak hiányzol minden percben. Caramel
4. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
5. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
6. Az életre sincs elég idő, életünket idő nélkül éljük, hideg terek fagyott falainak négyszögében, ahol szerelmeinket is elfelejtjük. Dobai Péter
7. Csak hazugságokat mondj nekem, kérlek, úgy csináld, hogy elhiggyem, másképp nem kapok levegőt. Ez az egész csak üressé tesz. csak szürke falak és semmi fény, itt semmim sincs nélküled.
8. Körbezárnak rég a falak, Kezeden a lánc, nem vagy szabad. Nem figyel a Föld, csak forog, Nem érez a szív, csak dobog. Oroszlán Szonja
9. Körbezárnak rég a falak, Kezeden a lánc, nem vagy szabad. Nem figyel a Föld, csak forog, Nem érez a szív, csak dobog. Oroszlán Szonja
10. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.