Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha sírok az esőben titokban, Még olyanom sincs, akivel megosszam.
2. Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. Pilinszky János
3. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
4. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila
5. Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
6. A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: Szivemre a bánat halk csöppekben csurog. József Attila
7. Szólsz hozzám, de én már meg se hallak, Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak, Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz, Úgy örülnék egyetlen kis szónak.
8. Hónapok óta a híredet se hallom, Hiába ordítok, nem hallod már a hangom. Tán a hétköznapok fogságába estél, Bár segíthetnék rajtad, drága testvér. Ismerős Arcok
9. Az ember nem mondja - viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek. Szabó Magda
10. Nem hallod te már fáim susogását rigóim füttyét macskám dorombját ajtóm nyikordulását nem hallod bár mind rólad beszél. Kassák Lajos