Hány éves korában még nem férfi és már nem gyermek az ember? Hány éves korunkban bízunk még az életben, de félünk is már tőle?

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
2. Míg gyerekek vagyunk, úgy hisszük, hogy ha felnövünk, nem leszünk többé sebezhetőek. De felnőni annyit tesz, hogy elfogadjuk a sebezhetőséget. Az élet maga a sebezhetőség.
3. Mikortól, mitől lesz az ember felnőtt? Melyik életnapon válik képessé arra, hogy felülemelkedjék önmagán? Egyáltalán remélhet-e ilyen változást? Vavyan Fable
4. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
5. Gyermekkorunkban úgy hittük, ha majd felnövünk, többé nem leszünk sebezhetőek. De hát... élni annyi, mint sebezhetőnek lenni.
6. Egy gyerek hisz benne, hogy bármit megtehet. Csak akkor válunk cinikussá, és állítunk magunk elé korlátokat, amikor idősebbek leszünk. Dynamo
7. Hány évesnek kell lenni, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, akkor is, mikor a következmények felfoghatatlanul nagyobbak, mint számítottunk rá? Fredrik Backman
8. Fiatalon az embert nem érdekli más, csak a buli, aztán felnövünk és óvatosak leszünk, nehogy megszakadjon egy ív vagy a szívünk. Ugrás előtt körülnézünk, és előfordul, hogy nem ugrunk el, mert nincs, aki elkapjon minket. Az életben nincs biztonsági háló. Mikor ért véget a buli? Mikor kezdődött a félelem?
9. A férfiak többsége (...) már kisfiú korától rettenetesen fél az érzelmi konfliktusoktól, az érzelmi konfliktusokban jelentkező fájdalomtól, és attól, hogy nemet kelljen mondania. Nem tudják, hogy gyávák, vagy ha tudják, akkor sem foglalkoznak vele. Vagyis megkapták az élettől, önmaguktól az esélyt a boldogságra, de öntudatlanul elszúrják. Csernus Imre
10. A születésünk pillanatától kezdve ketyeg az óra. Eljutunk az élet különböző szakaszaiba - először gyerekek vagyunk, azután felnőttek leszünk, munkába állunk, családot alapítunk, aztán egyesek megöregszenek, mások nem -, és egész idő alatt ketyeg az óra. Az ember néha megijed valamitől, történik vele valami, ami az órára emlékezteti. Talán rákos lesz, vagy meghal az egyik barátja. (...) Ilyenkor eszünkbe jut, hogy halandók vagyunk, és bármelyik pillanatban kiránthatják a lábunk alól a szőnyeget. Szerintem az emberek többsége nem fogja fel, milyen törékeny az élet. J. D. Barker