Hányan vágtunk már neki az élet labirintusának, hogy legyőzzük a bikafejû szörnyet, és mindig ide értünk vissza, mert nekünk nem Ménosz király leánya adott a kezünkbe fonalat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet másból sem áll, mint elvarratlan szálakból. És néha a fonalról, ami olyan kétséget kizáróan a labirintus közepébe vezet, kiderül, hogy csak összegubancolódott madzag, és ott maradunk rémülten a sötétben, és egyre jobban eltölt bennünket a meggyőződés, hogy az igazán érdekes események tőlünk egy kőhajításnyira folynak továbbra is, de már nélkülünk. Joanne Harris
2. Sokszor voltunk már azon a ponton, amikor az út végéhez értünk, de az élet, ha úttalanul is, mindig tovább sodort bennünket. Lakatos Menyhért
3. Az élet gyakran visszakézből pofán csap bennünket azzal, amit verejtékes küzdelemben olyannyira el akarunk tolni magunktól. Halász Margit
4. Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete. Victor Hugo
5. Gyakran láncba verve élünk, És soha még csak rá sem jövünk, hogy a kulcs nálunk volt.
6. Talán nem választhatjuk meg, hogy kibe habarodunk bele. Az élet csak eléd lök valakit, sokszor teljesen az ellentettjét annak, amit elképzeltél, hogy ezzel is csak szívasson.
7. Nagyon gyakran mi kovácsoljuk a béklyókat, amelyek megkötöznek minket. Saját magunk rabjaivá válunk, és nem vesszük észre, hogy bilincseink nincsenek is hozzákötve megszállottságunk tárgyához. Boris Vallejo
8. Sokszor vizsgázunk az életben. Van, hogy újra és újra elbukunk, még ha meg is kapjuk a megoldókulcsot.
9. Fenébe is, az életet mindig megfojtja az a rengeteg mi van, ha.
10. Baj mindig akkor van, ha a fejünkben élő képet akarjuk életre lehelni. David Levithan