Hányszor kell még padlót fognom ahhoz, hogy rájöjjek, már nincs erőm felállni? Hogy már nincs erőm felkelni és tovább harcolni az életemért? Lehetséges az, hogy az ember akkor is ráébredhet, hogy melyik úton kéne haladnia, amikor már nincs elég ereje ahhoz, hogy megmozduljon.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínûleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem. Colleen Hoover
2. Eljön az a pillanat, amikor meg kell állnunk, mert ráébredünk, hogy többé nem a saját energiánk visz előre bennünket, hanem valami tehetetlenségi erő sodrásába kerültünk. Mint egy lejtőn.
3. Nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. A kudarc kell, általa sok minden kiderül. Egyrészt megerősít, és arra ösztönöz, hogy még jobban nekiveselkedjen, fejlődjön, tanuljon, újra felálljon az ember, valamint megtanít a dolgokat átértékelni. Nekem is sokszor kellett felállnom, persze nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha mindig sikerek érnek, de biztos alázatosabban, árnyaltabban látom az életet általuk, és azt is látom, hogy sok út létezik, ami a cél felé visz.
4. Vannak pillanatok az életünkben, amikor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vágyainkért. (...) Mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni, feláldozni és elviselni. Mert egy dolog vágyni valamire, de egészen más összeszedni az erőt, hogy elérhessük azt.
5. Az életben százszor nyílik rá alkalmad, hogy megállítsd a dolgokat, mielőtt igazán elkezdődnének. Vagy menet közben. De olyan is előfordul, és az a legrosszabb, amikor egy adott pillanatban tudod, hogy még nem késő megmentened önmagad, és mégis képtelen vagy megmozdulni. Sarah Dessen
6. Mindig úgy képzeljük, hogy van még idő, de ez nem igaz. Mert egy nap ráébredünk, hogy túljutottunk azon a ponton, ahonnan már nem fordulhatunk vissza, de akkor már késő lesz. (...) Ez az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy nincs visszaút. Az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy elszalasztotta az esélyt. Guillaume Musso
7. Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter
8. Amikor az ember tudatára ébred élete véges voltának, már nem kér sokat. Nem áhítozik újabb javakra, sem több hatalomra. Csak azt szeretné, ha megengednék neki, hogy amennyire lehetséges, továbbra is ő alakíthassa élete történetét. Atul Gawande
9. Csak két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés. Hogy képes a folytatásra. Oravecz Nóra
10. Ha mindent elvesznek az embertől, ha semmiképpen nem győzhet, végül azt mondja: mi az ördögnek harcolok? Erre számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember. Pedig ha az ember feladja, akkor jobb, ha inkább meghal. Nem tudom feladni. Nem tudom, hogyan kell.