Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerûen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat.

Kapcsolódó idézetek

1. Kegyetlenség, hogy az ember életében mindig vannak olyan emberek, akik elkövethetnek bármit, nem vagyunk rájuk képesek neheztelni. Összetörhetik az egész világunkat, szívünket, de mi abban vesznénk csak oda, ha bosszút állnánk. Borsa Brown
2. Vannak az életnek őrlő kis bosszúságai, amelyek a lelket jobban behálózzák, mint egy-egy hirtelen ránk zuhant csapás.
3. Nem nézzük, kin állunk bosszút, válogatás nélkül, vaktában lövöldözünk. De a bosszúvágyunk soha nem csillapodik, mert valójában a saját életünk ellen irányul. Paulo Coelho
4. Ha egy bûn büntetlenül marad, a világ kizökken. Ha a bosszú elmarad, az egek szégyenkezve néznek le ránk. Nekünk is meg kell halnunk, hogy a bosszú köre bezáruljon. Így adunk hírt a bátorságunkról, hogy a világ megtudja, hogy kik voltunk és mit tettünk. (...) Egyikünk sem tudja, hogy meddig fog élni, mikor jön el az ő ideje. De hamarosan csak ennyi marad rövid életünkből, a büszkeség, mit gyerekeink éreznek, mikor kiejtik nevünket.
5. Valaha mindannyian megcsináltuk a balhéinkat, ha mégsem, akkor legalább elképzeltük. Voltunk ifjak, léhák, bûnösek, őrültek, ha csak egy percig, egy éca erejéig is. Erre emlékeznünk kéne, míg élünk, könnyebben elviselnénk önmagunkat és másokat, akár még a bigottságunkat is. Vavyan Fable
6. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hûhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyûlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltûnik, mintha ott se lett volna. Osho
7. Sokszor válunk hûtlenekké valóságos érzelmeinkhez, legelemibb emberi érdekeinkhez. Néha egy kérészéletû pillanat győzelméért bukottakká válunk évekig. És néha győzelmes éveket kockáztatunk, ha egy pillanat erejéig elbukunk. Verebes István
8. Tudod, milyen könnyen vádolnak az emberek minket, mûvészeket azzal, hogy a jó ég tudja, mit meg nem engedünk magunknak, sebeket osztunk a hozzátartozóinknak, azoknak a szerencsétleneknek, míg mi, a szörnyetegek, erkölcsi fertőben és alkoholban tobzódunk. Hát akkor valamelyik rendes állampolgár, aki felháborodik minden gesztusunkon, pillantásunkon, szavunkon, próbáljon meg akár egyetlen napot eltölteni a tisztességes életéből a mi fordulatszámunkon! Azzal a szívünkben mûködő vulkánnal, amit egész nap hordozunk magunkban. Grzegorz Musial
9. Az egész élet csupa szörnyûség; ölünk, hogy életben maradjunk, kiéljük buja vágyainkat, hogy sokasodjunk, leigázunk másokat, hogy hatalmunk legyen, gúnyolódunk, hogy kinevethessünk másokat, rabolunk, hogy meggazdagodjunk. Minél harsányabban hirdeti valaki önnön bûntelenségét, annál biztosabb, hogy az ellenkezője igaz.
10. Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen. Jamamoto Cunetomo