Hatévesen rájöttem, hogy egyedül születünk, és mindegy, hányan szeretnek minket, milyen mélyek a barátságaink, meghittek a szerelmi kapcsolataink, vagy hány gyermekünk születik, végül egyedül is fogunk meghalni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazság az, hogy létemben egyedül, tehát önmagam vagyok. Amikor megszületek, egyedül vagyok, amikor fájdalmat érzek, az az én fájdalmam, az öröm az én örömöm, a félelem az én félelmem, a boldogság az én boldogságom. Amikor meghalok, egyedül vagyok; akkor is meghalok, ha húszan vagy akár többen állnak szobámban.
2. Egyedül születtem, és egyedül fogok meghalni. Azt kell tennem, ami nekem jó, nem pedig mások akarata szerint élni az életemet. 50 Cent
3. Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül. Orson Welles
4. Mind egyedül halunk meg, nem? Akiket szeretünk, nem tarthatnak velünk.
5. Én nem tudom, hogyan történhetett meg az az egészen bizonyosan fatális véletlen, hogy a szüleimnek pont én lettem a lánya. Az elmúlt tizennégy és fél év, amióta a világon vagyok, bőven elég volt arra, hogy rájöjjek: semmi közös nincs bennünk. Maros Edit
6. Mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk. Csak egy kicsivel többet tudunk, mint annak idején, és ahogy telnek-múlnak az évek, megtanulunk még ezt-azt. A végén pedig úgy halunk meg, hogy talán a negyedét ha tudjuk annak, amit tudni lehet. Kimberley Freeman
7. Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia. Krúdy Gyula
8. Bár minden erőnkkel arra törekszünk, hogy párosan vagy csoportban éljük az életünket, bizonyos pillanatokban, például a halál közelében, az igazság - miszerint magányosan születünk, és meghalni is egyedül fogunk - dermesztő egyértelmûséggel tör a felszínre. Számos haldokló (...) szerint a halálban az a legrettenetesebb, hogy egyedül kell végigcsinálni. Irvin David Yalom
9. Negyvenévesen büszkén hirdettem, hogy mindenkit túl fogok élni. De arra nem gondoltam, hogy mennyire magányos lesz az ember, ha mindenkit túlél. Sándor Pál
10. Való igaz, hogy a végső számvetéskor minden ember egyedül van. Nem számít, hányan veszik körül, lehet bármilyen híres, életének legjelentősebb pillanataiban nagy valószínûséggel magára marad. A születés perce egyszemélyes világ, a halálé szintén. E két legjelentősebb esemény között ott van a könnyek magánya, a változásért vívott harcok, a döntés pillanatai. Ezek azok a helyzetek, amikor az ember pusztán önmagára hagyatkozhat, hiszen senki más nem értheti igazán a könnyeit, a küszködéseit, a döntései mögötti bonyolult okokat. Legtöbbünk élete során lényegében idegen marad még azok számára is, akik őt a legjobban szeretik. Leo Buscaglia