Én nem tudom, hogyan történhetett meg az az egészen bizonyosan fatális véletlen, hogy a szüleimnek pont én lettem a lánya. Az elmúlt tizennégy és fél év, amióta a világon vagyok, bőven elég volt arra, hogy rájöjjek: semmi közös nincs bennünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
2. Úgy tûnik, senki sem választhatja meg, hogy kik a szülei. Abban sem vagyok már biztos, hogy barátot választhatunk-e.
3. Néha belegondolok, hogy ha tényleg lenne egy lány, aki kifejezetten nekem született, még ha lenne is, szerintem sokkal valószínûbb, hogy sohasem találnám meg őt. Elég lenne mondjuk, ha csak egy másik országban lakna, vagy egy másik földrészen, vagy például nem ugyanabban az időben élne, amelyikben én. Lehet, hogy rég halott lennék, mire ő megszületne, vagy fordítva.
4. Nem én kértem, hogy megszülethessek, nem találtam senkit, aki szeretne, és mindig rossz döntéseket hoztam. Most döntsön az élet helyettem. Paulo Coelho
5. Azt hiszem, előbb-utóbb mindenkivel megtörténik ez, de akkor viszont hirtelen jön. Az ember egyáltalán nem azt gondolja, amit korábban elképzelt: "Talán ez a nekem való lány... Talán ez az a lány, aki az enyém lesz." Én legalábbis nem így éreztem. Nem tudtam, hogy hirtelen fog rám törni. És hogy azt fogom mondani: "Ez az a lány, akihez tartozom. Az övé vagyok mindenestül és örökre szólóan őhozzá tartozom." Nem. Nem is álmodtam volna, hogy ilyen lesz! Agatha Christie
6. Nem az lennék ma, aki vagyok, ha csak egyetlen perc is másképp alakult volna az életemben. Nem tudom, ki lennék, vagy lennék-e egyáltalán.
7. Bármi történjen velünk, jó vagy rossz, a részünké válik. Sok időbe telt, mire rájöttem, hogy a tapasztalatok nem határoznak meg minket. A döntés a miénk.
8. Nem tudom, mondhatom-e egyáltalán magamról, hogy kislány voltam - inkább voltam sokáig kisfiú. Fogalmam sincs, de hát ki tudja? Változik ez a dolog. Tilda Swinton
9. Hatévesen rájöttem, hogy egyedül születünk, és mindegy, hányan szeretnek minket, milyen mélyek a barátságaink, meghittek a szerelmi kapcsolataink, vagy hány gyermekünk születik, végül egyedül is fogunk meghalni. Steiner Kristóf
10. Nagyon sok mindent másképp csináltam volna, ha meglett volna rá a lehetőségem. Sokan azt mondanák, hiba volt fiatalon szülni, senkinek nem áll szándékában tizenhét évesen teherbe esni, de szerintem nem ez a lényeg. A lányom születése valóban megváltoztatta az életemet, de egy percig se bántam meg. Úgy éreztem, kiváltság, hogy gondoskodhatok róla, és nem ritkán vele együtt nőttem fel. Sőt, lehet, ő gyorsabban felnőtt, mint én. Õ olyan okos, annyira érett, hogy néha egyenesen zavarba jövök, de legtöbbször inspirál engem.