Hiába alakítunk ki otthon egy bizonyos légkört, ha a gyereknevelést valójában kénytelenek vagyunk megosztani a gyerekek barátainak a szüleivel - márpedig nem biztos, hogy éppen ezeket a felnőtteket választottuk volna a gyerekeknek példaképként.

Kapcsolódó idézetek

1. A szülőknek nem kell eszményképeknek lenniük. Lehetnek tapasztalatlanok, tévedhetnek a gyermeknevelésben, olykor rossz módszereket, technikát alkalmazhatnak - mégis jó eséllyel nevelhetnek egészséges gyermekeket, ha erős kötelék van közük.
2. Tulajdonképpen nem a szülők nevelik gyermeküket, hanem a gyermek neveli szüleit. Arra kényszeríti őket, hogy olyanok legyenek, amilyennek őt óhajtanák kinevelni. Nagy Endre
3. Szülőként nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk az embereket és a társadalom arcára formáljuk őket, hanem hogy fölismerjük a gyerekekben a képességeiket, mi az, amiben jók, mi az, amit szeretnek, mi az, ami az erős oldaluk, és azt biztassuk, és ami kevésbé megy nekik, abban segítsük és támogassuk őket. Igazából csak vezetgessük őket, hogy hogyan kell a világban elnavigálni azokat a képességeket, amikkel rendelkeznek. Mihalik Enikő
4. Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tûnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.
5. Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt, vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét, vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra, vissza az otthon áldott melegéhez?
6. Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek. Csányi Vilmos
7. A gyerekek annyi tapasztalatot kapnak felnőttektől, más gyerekektől, hogy mit hogyan kell csinálni, de felnőttkorban ez megszakad. Mindenki csinálja, ahogy tudja, és nem árulják el egymásnak. Magukra hagyott felnőttek az ajtók mögött. Kollár-Klemencz László
8. A család, a gyereknevelés sok önfeláldozást kíván, és ezt nehéz összeegyeztetni azzal, amit manapság lépten-nyomon sulykolnak belénk, azaz, hogy az ember "valósítsa meg önmagát", "legyen önmaga". Rakovszky Zsuzsa
9. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a szülőknek kell nevelni a gyerekeket, igyekezniük a jellemüket a lehető legjobban alakítani, ez azonban egyáltalán nem igaz. A gyerekeknek kezdettől fogva önmagukat kell nevelniük, önállóan kell kialakítaniuk jellemüket. Anne Frank
10. Mi, szülők, sokat hibázunk, miközben neveljük a gyerekünket, de csak azért, mert mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyük őket. Megpróbáljuk magunk mellett tartani őket, habár tudjuk, hogy képtelenség.