Lekívánunk egy csillagot. Én meg végre nyugodt vagyok, ahogy markolod a kezem. Vagy én a tiéd. Csak soha ne múlnánk el. Pedig el fogunk. Egyszer biztosan. A fájdalom is számolja a perceket, nem csak én.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés jobbá gyaluljon, többé lenni: a vágy ûz, nem hagy. Üljön körül a mindenség is, könyököljön reám egy csillag. Keszei István
2. Nem múlik. Egyszerûen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, mintha megszûnnék létezni. Õrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.
3. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Latinovits Zoltán
4. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
5. Gyakran kívánom, hogy ha más hozzád nyúl, az érintésétől rázzon ki a hideg, a simogatás is nyúzza a bőrödet, tested lökje ki magából az ő testét. Aztán amikor végre magadra maradsz, kerüljön el az álom, emésszen téged is, vajon hol és miért siklott félre minden, jobb pillanataidban pedig azt latolgasd, a károk valóban helyrehozhatatlanok-e. Ne legyen egy perc nyugtod se: mi van, ha nincs vége, ha érzéseim irántad, ha érzéseid irántam soha el nem csitulnak.
6. Hidd el, nem akartalak megszeretni és nem akartam ezt az öngyulladást, nem akartam... én nem. Biztos lehetsz benne... legalább annyira, mint ahogyan te is két kézzel tartod magad távol a szakadéktól, hogy lezuhanj vagy szárnyalj velem. A csillagos éjszaka csendjében mindig tisztán látlak és értelek, s néma bizonyossággal, végtelen türelemmel, évszázadokig várok arra, hogy te is megszeress. Ezt szeretném, mert szeretlek. De a szerelem nem engedi. Most nem. Még nem. Bocsásd ezt meg nekem - (...) majd egyszer.
7. Mint égen a csillag, annyiszor húzd el előttem kettőnk lepleit, hogy akarjak folyton utánad menni, s hogy érezd, érted kiált minden vágyam.
8. Kívánom azt a hullócsillagot. El is kapom majd. Épp a föld felett. Utolsó fénye áttapad kezemre. Ki akkor hozzám ér, belém szeret. Karafiáth Orsolya
9. Szólhatsz rám, talán szót is fogadnék, Még vár rád a pillanat, most át kell éld Azt a percet, ami többé nem jön el, Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel. Hidd el, már félni nem muszáj, Folytatnod kell, hiába fáj.
10. Csillagok alatt fekszik a test, Az enyém, a tiéd, akárkié. Könyörögnék, hogy engem szeress, De nem ragyogsz rám már soha többé. Ákos