Ugrás a tartalomra
Hiszek a találkozásokban. Olyan emberek találkozásaiban, akik nem ismerik egymást, de akik mégis szólnak egymáshoz. Talán csak annyit, hogy "bocsánat" ha véletlenül meglökik egymást az utcasarkon. És hiszek a terekben. A bennünk és körülöttünk lévő terekben. Igazából talán leginkább a körülöttünk lévőkben, ahol nem vagyunk egyedül, hanem ahol másokkal találkozhatunk. Ahol együtt hallgathatunk, együtt beszélgethetünk, együtt lehetünk, és ahol összetartozhatunk.
Kapcsolódó idézetek
-
A szabad gondolkodásban, a megértésben, a toleranciában hiszek, illetve abban, hogy mindenkinek saját magával kell foglalkoznia és a maximumot kell nyújtania a saját területén. A szabadon élni és szabadon élni hagyni.
Falusi Mariann
-
Amit el akarok mondani a szeretetről, nem az, amit érzek vagy gondolok, nem is az, amit máshol olvastam. (...) Amit érdemes kimondani, az ott van, a lelkünk mélyén. És, ha valóban találkozni akarunk, csakis ott találkozhatunk, lelkünk legmélyén, mert ott összeérünk - az igazi találkozások ott történnek.
Müller Péter
-
Hiszek a sokszínûségben, az elfogadásban. Hiszek abban, hogy lehetünk még egy olyan ország, ahol nem a mindennapi gyûlölet dominál, ahol nem utálnak valakit azért, mert valamiben más, ahol nem támadnak egymásra emberek azért, mert mást gondolnak a világról, másra szavaznak, ahol a tisztelet erősebb, mint az utálat, ahol árokásás helyett hidakat építünk, ahol szabadon lehet gondolkodni, szeretni, élni. (...) És ez csak rajtunk múlik. Senki máson. Tegyünk együtt azért, hogy jobb legyen ebben az országban élni, hogy ne kapásból támadjunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem beszélgessünk, vitatkozzunk, érveljünk. Az előre visz. Minden más csak mérgez. És azzal csak ártunk, magunknak is.
Balatoni József
-
Magában az életben hiszek. Szeretem az életet és abban hiszek, hogy szeretem az életet. Aztán minden, ami ezzel kapcsolatos: a kapcsolatok, a szeretet, a munka, a fájdalom, minden-minden, ami ebben benne van, azt szeretem. És szeretem megélni. Ebben hiszek.
Kollár-Klemencz László
-
Hiszek az otthonban, mint a társadalom alappillérében. Hiszek a minden fiú és lány előtt ott álló mérhetetlen lehetőségekben. Hiszek a képzeletben, a bizalomban, a reményekben és ideálokban, amelyek ott lakoznak minden gyermekszív mélyén. Hiszek a természet, a mûvészet, a könyvek és a barátság szépségében. Hiszek az elégedetten végzett kötelességben. Hiszek a mindennapi élet apró, meghitt örömeiben.
-
Én abban hiszek, hogy az emberek változnak. Hogy képesek vagyunk alkalmazkodni egymáshoz, egyre jobban odafigyelni a másikra, az igényeire, és észrevenni, hogy a tevékenységein hogyan hatnak a környezetünkre. Folyton változunk. A folyamat része az is, hogy a változást észrevegyük, pláne egy családban, ahol mire kettőt pislantasz, a gyerekeid már felnőttek.
-
Kell egy hely, ahol őszintén elmondhatod a gondolataidat, és ahol meghallgatnak, és ha kell, akkor valóban csak hallgatnak. Ahol olyan emberek vesznek körül, akik hasonló cipőben járnak.
Bauer Barbara
-
Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
-
Tudod, én szentül hiszem, hogy ha van Isten, nem valamelyikünkben van. Nem benned, bennem, hanem valahol kettőnk között. Ha van valami varázslatos ezen a világon, akkor az az, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat, osztozni vele. Tudom, ritkán van kilátás teljes sikerre, de kit érdekel? A fő, hogy megpróbáltuk.
-
Folyamatosan figyelem az embereket, meg kell értenem valakit, mielőtt megbízom benne. Épp ezért az egyedülléttől sem félek. Egyedül jövünk a világra, egyedül megyünk el, ha nem tudunk magunkra támaszkodni, akkor el vagyunk veszve.