Híve vagyok a belső ellentmondásnak, vagyis tényként veszem tudomásul, hogy egy rendkívül áttekinthetetlen világban lényegében nem is tudnánk másként élni, mint hogy ma ezt, holnap azt gondoljuk, sőt még ugyanazon a napon is egymásnak logikailag ellentmondó álláspontot képviselünk - és ezzel valahogy elvagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A világon nem egyetlen igazság létezik, hanem nagyon sok. (...) Amikor egy olyan emberrel vitázom, akivel egyáltalán nem értek egyet, és a lelkem mélyén tudom, hogy soha nem is fogok, azt tudom mondani, hogy ennek ellenére elfogadom őt. Hevér Gábor
2. Amit mondok és gondolok, szinte mindig tele van ellentmondásokkal. De gondolom, a legtöbb ember ugyanígy van ezzel. Ez persze nem azt jelenti, hogy teszek az egészre, és úgy élem az életemet, hogy közben azt gondolom: "Kit izgatnak az ellentmondások?". Pont azért rágódom magamban ennyit és pont azért élek olyan gyötrelmes életet, ami csupán alig különbözik a haláltól, mert a folytonos ellentmondások miatt elégedetlenséget és bizonytalanságot érzek. Kanehara Hitomi
3. Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelmûségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet. Kassák Lajos
4. Elképesztő, döbbenetes, sokszor elkeserítően felfoghatatlan világban élünk. "Igazságokat" szeretnénk hallani, megdönthetetlen, megcáfolhatatlan igazságokat. Hinni szeretnénk ebben, abban, amabban. És persze - hiába. Ez a kor a relativitás, az esetlegesség, a képtelenségek paradox kora. Fogadjuk el olyannak, amilyen, mert másmilyen nem lehet!
5. Az életben hozunk döntéseket, és azt hisszük, hogy ezáltal véglegesen elköteleződünk valamilyen irányba és megváltozunk úgy, hogy az visszafordíthatatlan, de valójában a meg nem valósított döntések eredményei is velünk vannak, a végül elutasított alternatívák is bennünk maradnak, ezért egyszerre vagyunk ugyanazok, akik a döntéseink által nem lettünk, és azok, akik vagyunk vagy akiknek hisszük magunkat. Krekó Péter
6. Az emberek ilyenek. Megkérdőjelezünk mindent, amiben hiszünk. Ez alól csak az kivétel, amiben igazán hiszünk, mert azt mindig, fenntartások nélkül is elfogadjuk. Orson Scott Card
7. Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek. Carl Gustav Jung
8. Az emberek számára az ellentmondás egyszerûen nem létezik. Verbális szinten, logikai-matematikai szempontból természetesen elfogadják. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az embereknek a legcsekélyebb gondot sem okozza, hogy egy bizonyos dolgot állítsanak, és annak az ellenkezőjét cselekedjék.
9. Titokban mindenki azt hiszi, hogy pontosan tudja, milyen lesz az élete. De arra nem gondolunk, hogy az életnek megvannak a maga tervei, és hogy tetszenek-e nekünk vagy sem. Így az embernek döntenie kell: vagy elfogadja a változást és halad előre, vagy küzd ellene és lemarad.
10. Nagyon furcsa világban élünk. Nekem ott van Isten. Mindennap üzen nekem, de néhány dolgot nem értek, ezeket hagyom. Érted? Még ha rossznak látom is, mert tudom, hogy egy nap majd segít megérteni. Bízom benne... és ez a hit.