Hogyan jutunk ki a szenvedés labirintusából? (...) Mindenki, aki valaha eltévedt az életben, gyötrelmesen ragaszkodik ehhez a kérdéshez. Egy bizonyos ponton valamennyien felnézünk, és rájövünk, hogy eltévedtünk az útvesztőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden ember rejtély a maga módján, mi pedig észrevétlenül veszünk el életük szövedékében, és nem mindig van kiút, amire rá kell lelni. Előfordul, hogy a rejtély rejtély marad. Kovács Krisztián
2. Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
3. Átfutott valaha az agyadon a gondolat: hogy jutottam idáig? Mintha egy labirintusban lennél, teljesen elveszve, és mindez a te hibád, hiszen te fordultál be minden sarkon. Tisztában vagy vele, hogy rengeteg út segíthetett volna rajtad, mert odakintről közben hallod a többieket, akik kijutottak, és mosolyognak, nevetnek. Néha a sövényen át meg is pillantod őket. A leveleken keresztül egy futó alakot. Olyan átkozottul boldognak tûnnek, amiért kijutottak, és nem tudsz rájuk haragudni, csak önmagadra, amiért belőled hiányzik a képesség, amely nekik megadatott, hogy megoldják a rejtélyt. Gondoltál már erre? Vagy csak nekem jutott ez a labirintus? Matt Haig
4. A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott. Nemere István
5. Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk. Archibald Joseph Cronin
6. Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elől. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el. Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem sok kifogásom lenne ellene. Carl Gustav Jung
7. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József
8. Van, hogy a szemünk láttára tûnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltûnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltûnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerûbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. Cecelia Ahern
9. Az életben egyetlen kérdés sem ártalmatlan, (...) minden kérdéstől félni kell, amire még nincs válasz... Mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogyan jutottál idáig, jusson eszedbe a kérdés, amit az utad elején feltettél és meg is válaszoltál. Mert egyébként (...) minden válasz az ismeretlenbe vezet.
10. Mindenkinek az életében van fájdalom és igazságtalanság. Egyeseknek sokkal több nehézség jut, mint másoknak. Úgy tûnhet, nincs kiút, nincs remény, és egyedül vagy. Hogy állítjuk vissza az igazságot egy olyan világban, ami mélyen igazságtalan? Mitévők legyünk egy olyan helyzetben, ahol nem tudjuk, mit tegyünk? Nincs könnyû válasz. A büntetés nem válasz. A feladás sem válasz. Saját válaszokat kell találnunk. Ez úgy tûnhet, meghaladja erőnket, de a legfontosabb, hogy megpróbáljuk.