Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bûnt, amivel megbántott más, Mielőtt megjegyezhetnéd.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmed, a bûnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele. (...) Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon! Böjte Csaba
2. Homokba írtam minden mondatom, Zápor elmossa: ne fájjon nagyon, Letörli a szél: ne fájjon nagyon, Homokba írtam minden mondatom. Reményik Sándor
3. Homokba kellene írni a sértéseket, és kőbe vésni a dicséreteket.
4. Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert. Móricz Zsigmond
5. Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni. Popper Péter
6. Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bûn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. Gustave Flaubert
7. Ha fájnia kell, akkor most fájjon (...). Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk. Paulo Coelho
8. Ha megbánt egy másik ember, elfelejtheted az igazságtalanságát, ám amikor te bántod meg őt, mindig emlékezni fogsz rá. Kahlil Gibran
9. Már maga a tény is segíthet megszabadulni a terhektől, hogy papírra vetettük a fájdalmas emlékeket. A levelet írhatjuk önmagunknak, vagy annak, aki megbántott. Még csak arra sincs szükség, hogy eljuttassuk az írást a címzetthez, eltehetjük a fiók mélyére, de akár el is égethetjük. Az írás egész egyszerûen segít megszabadulni a tehertől, ami a szívünket nyomja.
10. Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.