Hordalak magamban, mint száj a sóvárgást, lehelet a csókot és kar az ölelést és vér a szerelmet s szerelem az embert, ember a világot s a mindenség téged, hordalak magamban, mint létet a halál és halált az élet!

Kapcsolódó idézetek

1. A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra. Ara Rauch
2. Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. József Attila
3. Szeretlek, mint a nyelv az ízeket és mint az ujjakat a kéz és mint a fáradság az ágyat. Mint a beteg a reményt, úgy szeretlek.
4. Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba. Csitáry-Hock Tamás
5. Szeretlek, mint a lelkemet! te vagy Világom, életem! S annyi édes jel, hogy viszont szeretsz Nem hagyja kétlenem! Tompa Mihály
6. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
7. Velem az érintésben, szabadító ölelésben, velem a lélegzetben ott legyél. Velem a forró lázban, velem a vak zuhanásban, velem a szív hangjában te legyél. Zséda
8. Te vagy a csók, a vágy, a szerelem. Te vagy nekem a lét, a tudat. Nélküled nem vagyok, és én Te vagyok.
9. Életed úgy az életembe áradt, hogy elvesztettem magamat: egész tested testemben él s én öntudatlan nyújtózom el lobogó ereidben. Szabó Lőrinc
10. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. József Attila