Hosszú életem egyik legfontosabb tapasztalata, hogy bármilyen jó játék arról fantáziálni, mi lesz tíz (húsz, száz) év múlva, akármit ötlünk ki, a tények rendre ránk cáfolnak. Épp ezért sokkal értelmesebbnek látom, hogy a komoly tudáson vagy a puszta hasraütésen alapuló jóslás helyett inkább készüljünk föl arra a bizonytalanra és kiszámíthatatlanra, ami vár ránk.

Kapcsolódó idézetek

1. Régi közhely, hogy az élet nem más, mint egy nagy társasjáték. Nem tudjuk, mennyi idő alatt jutunk el bizonyos állomásaira. A lépéseink nem tervezhetők előre, legfeljebb vannak szándékaink és elképzeléseink. Ami vagy valóra válik, vagy rájövünk: minden eddigi döntésünk tévedésen alapult. Az élet és a játék azonban nagyon különbözik valamiben: az életben a tanulás és a fejlődés által új lehetőségek nyílnak meg.
2. Ismerte az életet, aki azt mondta: inkább lennék szerencsés, mint jó. Félünk beismerni, hogy az életünk milyen nagyban függ a szerencsétől. Rémisztő, hogy mennyi mindent nem tudunk befolyásolni. Ha például a meccsen a labda megakad a háló élén, egy pillanatig ott a kérdés, továbbmegy vagy visszaesik. Kis szerencsével továbbmegy, és nyersz, de ha mégsem, akkor veszítesz.
3. Az elkövetkezendő évek során meghozott döntéseink közül a legtöbbnek - még a legkisebbeknek is - komoly következményei lesznek a távoli jövőben. Ha többet szeretnénk annál, mint hogy vakon átbotorkáljunk az új évszázadba, ezeket a következményeket olyan hosszú távra kell előre kivetítenünk a jövőbe, amennyire csak lehetséges. Thomas F. Homer-Dixon
4. A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.
5. Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen. Al Ghaoui Hesna
6. Nehéz és kockázatos a rövid távú jóslás. Mert "könnyû", kockázatmentes azt jósolni, hogy 2350-ben, mondjuk, megteremtjük a Földön kívüli civilizációkkal a kapcsolatot; e jóslat kieszelője, illetve felhasználója szinte semmit sem veszt, ha jóslata nem következik be. De aki "mindössze" 20 évvel helyezi előbbre a cselekményt, az még szembesülhet saját jóslataival. Apáti Miklós
7. A világ kiszámíthatatlan, úgyhogy a sok jó tanácsnak, hogy vigyázz magadra, vedd meg előre a jegyet, nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról, talán nincs is semmi értelme. Akár vigyázol, akár nem, előbb-utóbb jön egy olyan történet, amiből már nem tudsz kikeveredni. Ne gondold, hogy ha változnak a dolgok, csak rosszabb jöhet. Nyugi, néha lehet szerencsénk is! Az életben bármi megtörténhet, és az a csodálatos, hogy az a bármi meg is történik!
8. A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos
9. Egész életünk tanulás és tapasztalatszerzés, (...) habár húszévesen biztosra vesszük, hogy máris mindent tudunk, ráadásul sokkal jobban másoknál, és semmi nincs, amin meglepődhetnénk. Azután ráébredünk gigászi tévedésünkre. Ám éppen a folytonos változástól, fejlődéstől lesz a játék pikáns ízû. Vavyan Fable
10. Bármit tartogasson is a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínûleg nagyjából ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni bûneinkkel.