Hova tûnt a "hol volt, hol nem"? A meséd felnőtt rég. Vagy nagyon mélyen a szívedben Vár, hogy eljátszd még.

Kapcsolódó idézetek

1. Messze a város, ahol születtem, gyerekként felnőttem. Az a város, amit szerettem olyan rég! Távol a barátok, akik szerettek, idővel eltûntek. Titkon várom, hogy velük lehessek én!
2. A mesét hallgató gyerekben kialakuló belső képeknek hatalmas jelentőségük van, mivel ez az érzelmi tudás, a mesékben kódolt információk, szimbólumok elraktározódnak a jobb agyféltekében, és később is hozzáférhetővé válnak, mint a legmélyebb életbölcsességek. Ez a tudás erőforrásként jelenhet meg a krízis- és problémahelyzetekben is. A népmesék hol volt hol nem volt világa rokonítható a lelkünk legmélyén élő valósággal. A mese a főhős fejlődési folyamatát követi végig, egy valóságos metamorfózisnak lehetünk tanúi, ahol a megpróbáltatások, küzdelmek, fordulatok hatására a hős teljesen megváltozik, kicserélődik, újjászületik.
3. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
4. Hol volt, hol nem volt, A vén idő mesél, Édesbúsan szól, Hogy még változol, S néha tévedsz még.
5. Tied vagyok, te az enyém, Hiszem, hogy már az is maradsz, Mélyen szívembe zártalak, és a kulcsot elvesztettem, ott maradsz már mindörökre.
6. A "hol voltál" több, mint egy egyszerû kérdés. Aki ezt kérdezi, egyben azt is mondja: "hiányoztál", "veled szerettem volna lenni". Paulo Coelho
7. Kívántalak mindig téged, De a perc nem jön el soha már. Csak játéknak nézted a szívem, És ha volt kedved, játszadoztál.
8. Felnőtt, de rá kellet jönnie, a felnőttség korántsem olyan, mint amilyennek gyermekfejjel elképzelte. Akkoriban úgy gondolta, eljön majd a nap, amikor dönt, s félreteszi játékait. De egyáltalán nem így történt - csupán az érdeklődés hunyt ki benne irántuk. A játék mind kevesebbet és kevesebbet jelentett, a gyermekkor édes emlékeire az évek pora rárakódott, s azok lassanként feledésbe merültek. Stephen King
9. Emlékszem még arra az estére A boldogság utolsó emléke Egy kis ideig csak néztünk és álltunk Mert újra az lettél, akire vártunk A játékra mondtad az igent Miközben a szíved pihent Az voltál, ami a saját álmod Boldog, szabad, biztos, de látod Nem tudom, hova sodort a sors. Fredrik Backman
10. Hagyjuk a kamut, inkább küldjél el magad mellől végre! Unom ezt a játékot, ami megy hétről hétre. Ott maradt a szívem veled, bent a jégben, Elengedem az emléked, és elszáll a szélben.