Hullottak a könnyeim, és vele szívemről a kövek. A "mi lesz most" félelmetes fekete fellege egy leheletnyivel feljebb emelkedett. A szívet kiszaggató fájásba belövellt az öröm és a megkönnyebbülés. Olyan volt ez, mint mikor a kínok közt vergődő beteg fájdalomcsillapítót kap, és amint a szer bejut a vénába, már érzi, ahogy csökken a szenvedése. Tudja ő, hogy beteg, hogy csak időleges a megkönnyebbülés, mégis elönti a boldogság attól, hogy ott, abban a pillanatban nem fáj annyira.

Kapcsolódó idézetek

1. Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól. Szilvási Lajos
2. Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.
3. Milyen jó érzés elmondani valakinek, ami a szívünkben fáj! Mintha levegő és napfény jutna a fülledt, dohos szívbe. Zilahy Lajos
4. Hidd el, idővel enyhül a fájdalom. A sajgó fájdalom, ami kiszakítja a szívedet, idővel átalakul valami csodás érzéssé. (...) Haraggá. Emésztő, lángoló dühvé, ami olyan dolgok megtételére tesz képessé, amiket magad sem hinnél.
5. Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés.
6. Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elûzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem. Laurell Kaye Hamilton
7. Ami akkor, rég, és azóta történt, dac és gőg nélkül most csak fájni tud; a fájdalom közel hoz, s a melegség, a régi melegség szívemre fut: most úgy érezlek, ahogy magam érzem, s a valóságot nem, nem, nem hiszem, és eljátszom, folytatom életünket, úgy, ahogy kellett volna, hogy legyen. Szabó Lőrinc
8. Ebben a pillanatban úgy tûnt, mintha eggyé olvadtunk volna. Ami neki fájt, az mindig fájt nekem is, és mindig is fájni fog - most pedig az öröme szerzett nekem is örömöt. Ugyanakkor a boldogsága valahogy fájdalmas is volt. És ez a fájdalom csaknem tapintható lett - úgy égette a bőrömet, mint a sav, mint valami hosszan elhúzódó gyötrelem. Stephenie Meyer
9. Nem fájhat úgy a betegek testének, Ha éles vas jár át sebeiken, Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének, Mint e sovárgó vágy fáj énnekem. Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére, Egy cseppet a remény kútjából, oh leány, Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán. Petőfi Sándor
10. Nem mindig áldásosak a könnyek. Jólesők és gyógyítók, mikor hosszú gyülekezés után végre kiömlenek a szívből - előbb nehezen, majd egyre könnyebben és édesebben; a fájdalom néma kínja megenyhül általuk... De vannak hideg, fukaran szivárgó könnyek, cseppenként szorítja ki őket a szívből a súlyosan és mozdíthatatlanul reá települt bánat: ezek örömtelen könnyek és nem adnak enyhülést. Ivan Szergejevics Turgenyev