Ugrás a tartalomra
Milyen jó érzés elmondani valakinek, ami a szívünkben fáj! Mintha levegő és napfény jutna a fülledt, dohos szívbe.
Kapcsolódó idézetek
-
Felszabadító érzés valakivel megbeszélni a problémákat, elmesélni az örömeinket, a bánatunkat. Milyen könnyû lesz egy ilyen beszélgetés után az ember lelke, mennyi energiát és inspirációt ad!
R. Kelényi Angelika
-
Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derûs érzések bontakoznak ki.
Charlotte Bronte
-
Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.
Dsida Jenő
-
Hullottak a könnyeim, és vele szívemről a kövek. A "mi lesz most" félelmetes fekete fellege egy leheletnyivel feljebb emelkedett. A szívet kiszaggató fájásba belövellt az öröm és a megkönnyebbülés. Olyan volt ez, mint mikor a kínok közt vergődő beteg fájdalomcsillapítót kap, és amint a szer bejut a vénába, már érzi, ahogy csökken a szenvedése. Tudja ő, hogy beteg, hogy csak időleges a megkönnyebbülés, mégis elönti a boldogság attól, hogy ott, abban a pillanatban nem fáj annyira.
-
Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.
-
Milyen csodás érzés egymást megölelni,
a másik karjában biztonságra lelni.
Hallgatni közösen szívünk dobbanását,
s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását.
Aranyosi Ervin
-
Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.
Jodi Lynn Picoult
-
Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Anna and the Barbies
-
Milyen szenvedélyes öröm szállja meg a szívet, amikor olyasmiről hallunk, ami réges-régen esett, olyan régen, hogy még az évét, a hónapját se tudjuk.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol
-
A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm, mint a naptól szikkadt talajnak a harmat: szív és föld mohón issza be a jótékony cseppeket, de külsejük nem árul el semmit.
Alexandre Dumas