Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról, S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Itt volt, újra az ő karjaiban, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Hiszen tudta, hogy rendbe jöhet minden, nincs már, ami szétválassza őket, de azt is tudta, hogy már semmit sem lehet rendbe hozni, mert ami egyszer eltörött, akár egy váza, azt hiába ragasztják meg, a víz kiszivárog egy idő után, és a virág elhervad idő előtt. Zakály Viktória
2. A háborúban olyan az ember élete, mint a virág; elhull, és maga sem tudja, hogy miért. Liviu Rebreanu
3. Ragyog a nap, virágok nyílnak S te nem látsz semmit már soha. Ifjú tested ahol már oszlik: Illat, se fény nem száll oda.
4. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor
5. Egyetlen virágzás - a szépség széthullt, egy átfutó hullám - az ifjúság elmúlt. Cao Hszüe-csin
6. Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tûn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha. Eötvös József
7. Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. Radnóti Miklós
8. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
9. Az élet szélvihar, Nem tudhatod, mit kavar.
10. Jó lenne egy kicsit maradni még, a szerelem, hogy az ne érne véget; az ifjúság halott bár, úgy enyészett, meghagyta ifjú vágyát és hitét, jó lenne egy kicsit maradni még. Paul Hamilton Hayne