Igazad van... Nem vonzó rettegésben és ideglázban nagy a szerelem, hanem mikor oly ősi nyugalommal ölelkezünk, hogy még észre se vesszük s máris egymásban alszunk -: igen, így süllyedünk vissza istenbe, csak így s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld és egyszerû, mint a halál s az élet, melyeknek öntudatlan kezei kötötték s majd feloldják köldökünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha aludnánk, amíg nem vagyunk szerelmesek. Az ember a föld gyermeke... de mihelyt beleszeret valakibe - istenné válik, és olyan tiszta lesz, akár a teremtés legelső napján. Lev Tolsztoj
2. Mintha aludnánk, amíg nem vagyunk szerelmesek. Az ember a föld gyermeke... de mihelyt beleszeret valakibe - istenné válik, és olyan tiszta lesz, akár a teremtés legelső napján. Lev Tolsztoj
3. Egymáshoz tartoztunk. Ez a szerelem. Ez a mély egymáshoz tartozás. Szavak. A nyelv csupán néhány korlátozott igazság kimondására alkalmas. Ám a lényegről, az istenek életéről mélyen hallgat. Ezt csak úgy ismerheti meg az ember, ha szembesül saját forrongó vérével - leírásokból nem. Alex Miller
4. Az ember éppen olyan mélyen fél az élettől és a szeretettől, mint a haláltól. Legtöbben attól rettegnek, hogy elfogadják; szeretik őket. A szeretetben ugyanis nincs kontroll. Ha egyszer átadjuk magunkat neki, onnantól minden attól függ, hogy a másik szeret-e. Feldmár András
5. Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit, és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután.
6. Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon, És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy. És kígyók is laknak a te öledben, és gyûrûiktől erősen szorongattatom, Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban, Fele rész teremtés, fele rész pusztulás, De leginkább jól megrakott tûz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet. Nézd csak, én szerelmesem, mit mûvel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind a ketten. Orbán Ottó
7. Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot. Oravecz Nóra
8. Tedd szívedre kezedet, és gondolj egyikére ama perceknek, melyben egyetlen szó nélkül szerel­met vallunk a választottnak, hol nézünk anélkül, hogy látnánk s úgy érezzük, mintha vele eggyé olvadtunk volna, s szívünkből szívébe öntöttük át azon érzelmeket, melyeknek szavakat adni nem lehet. Feledjük, hogy saját énünk van, s mindenre tekintet nélkül, mellőzve önmagunk fölötti jogunkat is, nem vagyunk más, mint az ő lényének egy része.
9. A szerelem az a mámorító érzés, hogy csak választottunknak élünk, hogy megosztjuk vele minden örömünket és minden fájdalmunkat, hogy támogatjuk, minden veszélytől megóvjuk s életünket is feláldozzuk érte. A szerelem egyben az az emberfeletti gyönyörûség, hogy tudjuk, hogy az ő szíve is egészen ilyen érzéssel van eltelve, s ő is oltalmaz és ápol bennünket, s hogy jelenlétének fényességében az egész világot átalakulni látjuk.
10. A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző. Kozma Mária