Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába, De ha harcba szólít szivem minden vágya, Mit tehetek róla? Tán az örök végzet Rótta rám e kínos, bús kötelességet.

Kapcsolódó idézetek

1. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
2. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
3. Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserû orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem. Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit. Márai Sándor
4. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
5. Valaki magyarázza el nekem, hogy mi értelme az életnek, ha a fájdalmat is kockáztatva nem vagyunk hajlandók küzdeni a szívünkben lakozó igazságokért. Néha bizony tombolni kell.
6. Az élet rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis kötelességem, hogy jót, irgalmasságot és igazságtételt valósítsak meg benne. Szabó Magda
7. Ha bûn, hogy várok rád, örökké bûnben élek. Ha bûn egy álmodás, én vállalom ezt a vétket. Száz harcot vívtam már viharral, zúgó széllel, De nem tudom, még nem tudom, a szíved hogy érjem el. Korda György
8. A boldogság szüntelen küzdelem, és alighanem folyton-folyvást küzdenem kell majd érte, amíg csak élek. Kérdés, hogy egyáltalán megéri-e. Elizabeth Lee Wurtzel
9. Az élet igazságtalan. Amit a szíveddel értelem nélkül szeretsz, azt az elméd megtagadja, mert nem fogja fel, hogy aminek a szíved megadta magát, azt az elméd mindenáron legyőzné. Én pedig követtem, mert győzni sokkal könnyebb, mint szeretni. Egy új játékba kezdtem, amit ugyan ésszel megnyerhetek, de akkor vállalnom kell, hogy a szívem vereséget szenved, és örök sötétségbe borul, bármilyen fény is vetül rá.
10. Úgy küzdünk az igazunkért, mint (...) kis szivárvány a viharfelhővel. Mindenki szerint esélytelen... tudatában van látszólag elkerülhetetlen végzetének, kétségbeesetten kapaszkodva a törékeny esőcseppekbe, reményvesztetten, mégis bizakodva tündököl... csak az emlékezet táplálja soha sem volt jövőjét, de éppen ettől örök. Vastag Csaba