Igenis nyavalyog az ember, ha boldogtalan - hétévesen meg pláne - később úgy sincs semmi értelme.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember akkor kezd el káromkodni, amikor nincs érve. Popper Péter
2. Szomorú fiatal ember. Most még csak szomorú ember, de ha így él tovább, egyre magában, ahogy most, pár év után már nem szomorú ember lesz, hanem megkeseredett ember. Szilvási Lajos
3. Az persze nem állítható, hogy a hétéves elmét komoly gondok foglalkoztatnák, de azért már tapogatózik, időnként erőt vesz rajta a levertség, próbálgatja megérteni az életet - meglehetősen behatárolt környezete életét. Hétévesen már előfordulnak miniatûr rajongások és utálatok, amelyek mérhetetlen nagynak és rendkívül zavarba ejtőnek látszhatnak. Radclyffe Hall
4. Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül. Cormac McCarthy
5. Előbb az ember azon bánkódik, hogy már nem fiatal, aztán annak örül, hogy még nem vén. Szász Zoltán
6. Csak egy ostoba merne magára haragítani egy kamaszlányt. Nem az ő haragjuk elviselésére rendeltetett az ember.
7. Ha baj van, az érzelmileg megterhelő helyzet, így az ember még annál is gyerekesebben viselkedik, mint egyébként szokott.
8. Az vált jóvátehetetlenül felnőtté, aki már azon is bosszankodik, amin nevethetne. Vavyan Fable
9. Ha az embert nem tisztelik, akkor szinte szétveti a feszültség, szeretne kitörni, és fokról fokra elveszíti az önmaga iránt való tiszteletet is. Végül aztán már azon kezd el merengeni, hogy miért is született meg erre a világra.
10. Ha az ember szégyenkezni kezd maga miatt, akkor elveszett.