Ugrás a tartalomra
Így beszél
a zsolna is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez a legjobb falat,
Míg a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel - sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott.
Kapcsolódó idézetek
-
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.
Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Mint hogy a férget megegyem.
Karinthy Frigyes
-
Az emberek csak emberek,
Csalók, önzők, hitványak,
Irigylik egymástól a nőt,
A falatot, az ágyat.
Mihelyest megszerezhetik,
Kitúrnak mást belőle,
Ember embernek farkasa,
Saskeselyüje, ölyve.
-
Az ember,
mert fösvény, a saját sorsát csak szidja, dicsérvén
minden mást; sorvad, ha a más kecskéje dagadtabb
tőggyel jár, és nem veti össze sorát a szegények
nagy seregével.
Quintus Horatius Flaccus
-
Aki könnyen megveti,
mit a bolond remél,
kis háztartását vezeti,
s csupán magának él,
igazán az mondhatja csak,
hogy jó neki, mert ő szabad!
Alois Blumauer
-
Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való.
Halász Margit
-
Az igazi zseni maradéktalanul kitölti a maga világát, (...) de a többiekét nem. A körülötte élők igyekeznek lebontani a falait, hogy hasznot húzzanak a tehetségéből. Legyen mégoly zseniális vagy ostoba, nem tud érinthetetlen világot teremteni magának. Bújhat a legmélyebb sötétségbe, emelhet maga köré bármekkora falat, egyszer csak jön valaki, és kiássa onnét.
Murakami Haruki
-
S ez minden, amiért az ember él?
Setét, üres, határtalan kebel,
Oh, a te magányod rémítő lehet!
S így útazóim útra nem vezetnek.
Egyik mint bálványt, hitvány port ölel,
A másik rommá tenné a világot,
Csak hogy fölötte ő lehessen úr.
Vörösmarty Mihály
-
Az ember - ha nem ügyel rá, hogy észre is vegye - önmagának füllent a legtöbbet, és ez vezet el a nyilvánossághoz intézett, a fal adja a másikat hazugságokhoz.
Vavyan Fable
-
Elég egy kis gonoszság, és ember az embernek pokla lesz. És elég egy kis szánalom, némi nagylelkûség, és az ember a másikban találja meg a paradicsomot.
Ámosz Oz
-
A gonosz meglepő dolgokat mûvel. Egyszer csak megfordul, mondván: "Félreértettél" - s lehet, hogy valóban félreértetted. A gonosz fogja magát, és az ajkaidba költözik, még harapdálhatod is, és tessék: ez az új száj, amely minden eddiginél engedelmesebben simul a fogsorodhoz, kimondja - magad is elámulsz rajta - a jó szót.
Franz Kafka