Ugrás a tartalomra
Így mûködik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tûnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.
Kapcsolódó idézetek
-
A történelem rálátást kínál a dolgokra. Megértést. Az utánunk jövő nemzedékek sokkal világosabban láthatják a mi korunkat. Persze, csak ha akarják. Visszatekintve érthetőbbé válnak még az olyan dolgok is, hogy mitől tartott két hétig, két hónapig, két évig vagy akár kétszáz évig egy háború. Az utódaink már világosabban fogják látni, hogy a döntéseink közül melyik volt a helyes, és melyik a helytelen. Amikor tombol a harc, akkor még a legjobb emberek sem mindig tudják, mi a jó és mi a rossz.
Kate Mosse
-
A világ egy nagy, összefüggő, együttmûködő hálózat. Ha nem értjük meg, hogyan mûködtethető ez a hálózat, akkor menthetetlenül el fogunk tûnni a történelem süllyesztőjében. Ha viszont megértjük, és meg tudjuk erősíteni magunkban humanizmust és az együttmûködési készséget, akkor fennmaradhat a kultúránk.
Kepes András
-
Olyan könnyû bízni az emberekben. Azt hinni, hogy a világ megváltozhat egyetlen éjszaka alatt. Tüntetünk a merényletek után, pénzt gyûjtünk, ha lesújt a katasztrófa, kitesszük a szívünket az internetre. De minden lépés után majdnem ugyanolyan nagyot lépünk vissza. A változások olyan lassan következnek be, hogy alig észrevehető, mikor tényleg megtörténnek.
Fredrik Backman
-
Minden nacionalizmus embertelen. Nem lehet a hazában úgy hinni, hogy elválasztjuk az emberiségtől. Ebből születik a háború és annyi más őrület. Egy eljövendő világháború pedig azzal fenyeget, hogy az atommáglya tüzében ott éghet mindenki: az igazak is, a hamisak is. Mielőtt valamiben hinnénk, higgyünk egymásban.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
-
Különös, mit mûvelt az emberekkel a háború.
Mintha elkapott volna minket egy hatalmas gépezet. Az ember nem szabad akaratából cselekedett, ugyanakkor esze ágában nem volt ebből kitörni. Ha ez nem így volna, egyetlen háború sem tarthatna három hónapnál tovább. A hadsereg egyszerûen összecsomagolna és hazamenne. Miért vonultam be? És miért vonult be a másik egymillió hülye még a kötelező katonai szolgálat előtt? Részben a móka kedvéért, részben pedig az "Anglia, én Angliám", az "uralkodj, Britannia", és a többi maszlag miatt. De meddig tartott?
Ha egyszer elkapott a gépezet, azt tett veled, amit akart.
George Orwell
-
Az emberi elme valószínûleg képtelen feldolgozni, amikor a háború nyers valósággá válik. Hogy valójában nincs, aki megvédje őt, nincs, aki visszafordítsa az idő kerekét. Nincs, aki el tudná neki magyarázni, miért volt szükség a háborúra, és hogy megéri-e a rengeteg áldozatot. Ilyenkor mindenkinek azzal kell szembesülnie, hogy az élete és mindene, amije van, tulajdonképpen értéktelen mások szemében, hiszen a háborút mozgató csoportok, politikai hatalmak nem sajnálják odadobni ezeket a saját céljaik eléréséért. Azt gondolom, mindez olyan meghasonulást okozhat az alapvetően racionális okokat kereső emberi elmének, és olyan fokú csalódást, a magárahagyatottság és elveszettség olyan intenzív tapasztalatát, ami újraszínezi az élet minden árnyalatát. Hogyan is lenne elvárható, hogy valaki a háború irracionalitása közepette a józan ész, a racionalitás törvényei, a normális életben megszokott értékrend szerint viselkedjen és reagáljon bármire?
Al Ghaoui Hesna
-
Az ember ma nem csak azzal a lehetőséggel rendelkezik, hogy a múlthoz hasonlóan elpusztítson más embereket. Az ember elpusztíthatja, megsemmisítheti az egész emberiséget. Ez a probléma még sohasem vetődött fel így, legfeljebb költők, próféták és látnokok felhevült fantáziájában. Ma ez - valóság. Az ember előtt új, szörnyû szakadék tátong. Az ember történelme olyan dimenziókat vesz fel, amelyekkel eddig nem rendelkezett. Ennek következtében az emberek, szervezeteik és az államok közötti kapcsolatok egész problematikája is új dimenziókat ölt. A háború olyasvalamivé válik, ami minden eddigitől különbözik. Mindenki öngyilkosságának lehetőségévé lesz, az összes emberi lényeké és az egész civilizációé. A béke pedig, amelyre mindig mint valami "jó"-ra gondoltunk, olyasvalamivé lesz, ami más is, több is: szükségszerûség, ha az ember nem akarja önmagát megsemmisíteni.
-
Az élni akarás pókhálóból van szőve. Olyan kevés, olyan hihetetlenül kevés elég ahhoz, hogy az ember a határ másik oldalára kerüljön, ahol minden elveszti értelmét: a szerelem, a meggyőződés, a hit, a történelem.
Milan Kundera
-
Ha az emberek tudnák, hogy ez lesz a következménye, senki sem menne háborúba. De a legtöbb embert hajtja valami, rákényszeríti a pokolba való menetelésre. Ez a "valami" nem az ő választásuk. A helyzetük vagy mások nyomást gyakorolnak rájuk. Ám az emberek, akik saját akaratukból vágnak bele, másféle poklot látnak. Látnak valamit a poklon túl. Talán reményt. Vagy esetleg egy másik poklot. Csak azok tudják meg, akik haladnak előre.
-
A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen.
John Stuart Mill